Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Néhány adalék az ácsolt gabonás ládák középkori történetéhez

Letopisz alapján, mely az orosz őskrónika legrégibb részét is magába foglalja.

33 Az idézett mondatból azonban az sajnos nem állapítható meg, hogy a minket érdeklő szuszék szó vajon eredeti, 1114-ból datálódó feljegyzésen alapul-e vagy pedig 1377-re jellemző szóhasználat révén került-e az elbeszélésbe. Mindenesetre amennyiben helytálló az előbbi feltevés, miszerint az 1093. évben említett lisztes szuszék ácsolt láda volt, úgy erre alapozva megengedhetőnek látszik annak a feltételezése is, hogy 1114-ben eleve gabona tárolására készített változat is használatos lehetett már. Akárhogy is áll a dolog, a gabonatároló ácsolt ládához még a középkor vége előtt szilárdan hozzá kellett kapcsolódnia a szuszék névnek. Csakis így válhatott lehetővé, hogy a magyarok a középkor végén — 1508-tól kimutathatólag — már egységesen 'gabonatartó láda' értelemben vették azt át, miként ezt Kniezsa István megállapította,

34 majd pedig nagy összefüggő területen — Felföld, Tiszántúl, Erdély

35 — el is tudott ez terjedni, aminek lényegében még az ország három részre szakadása előtt meg kellett történnie. Ezzel azonban át is léptük egy olyan korszaknak a határát, amelyet már jól ismert adatok világítanak meg. Vállalt feladatomat a néhány korai középkori adat közlésével, illetve eddig is számon tartottak újabb vizsgálatával teljesítettem. Noha ezek az adatok nem Magyarországról származnak, úgy vélem, mégis hozzásegíthetnek a tárgyunk hazai megjelenéséről és meghonosodásáról eddig kialakult vélemény megszilárdításához is. A magyar jobbágyparasztság körében — miként ezt Füzes Endre meggyőzően, bár hipotetikus formában kifejtette — a XIV—

XV. században már elfogadottá válhatott az ácsolt ládák gábonatárolókénti alkalmazása.

36 A korai angol és francia adatok megerősíthetik ezt az elgondolást, és ehhez az óorosz adatok hátterének pontosítása ugyancsak ihozzájárulhat. Ezek ismeretében magam úgy vélem, hogy a gabonatartó ácsolt ládák magyarországi tömegesebb használatbavételének kezdete esetleg •már a XIII. században megindulhatott, figyelembe véve egyrészt a bútorhasználatnak a XIII. századig bekövetkezett kiszélesedését, illetve azt, hogy a kelengyés ácsolt ládák parasztcsaládoknál való elterjedésének is már a XII—

XIII. században kezdetét kellett vennie hazánkban.

37 Másrészt a kezdetek meghatározásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a magyar szuszék szó ősszláv eredetijének az alakja sosëk7 (ejtsd: szonszjek) volt; így a magyar nyelvben a szó csakis a szláv orrhangúak megszűnte, a X. század vége utáni időszakban kerülhetett be. Viszonylag kései terjedésre vallanak más, negatív adatok is, így az, hogy a szuszék szó nem szerepel a korai, pedagógiai céllal összeállított szójegyzékeinkben, vagy például az, hogy a számos szekrény csináló, szekrény gyártó, szekrényműves, szekrényes

38 mellett „szuszékcsinálóról" vagy 33 SZREZNEVSZKIJ, I. I. III. 630. (az időben ezt követő, gabonatároló ládára utaló citátum már XVI. századi); vö.: ADRIANOVA-PERETC, V. P.—LIHACSEV, D. Sz. 1950. I. 198. 34 KNIEZSA István 1955. 515. Magam, 1950-ben néhány elszigetelt egyéb magyar nyelvi jelentésre is utaltam, ezek azonban másodlagosak (K. CSILLÉRY Klára 1950. 283—264.; K. CSILLÉRY Klára 1951. 259—260.). 35 Vö.: FÜZES Endre 1984. 5. térkép. 36 FÜZES Endre 1984. 67. Vö.: MRUSKOVIC, Stefan 1974. 87—89. — Ö azonban úgy véli, hogy az ácsolt ládák ruhatartókénti paraszti haszálata tehető — nemesi, városi, ill. egyházi előképek után — a XIV—

XV. századra, majd ezt követte — időben pontosan meg nem határozva — a gabonatárolásra való alkalmazás. 37 K. CSILLÉRY Klára 1982. 226., 239., 241., 251., 254., 258., 266. 38 SZAMOTA István—ZOLNAI Gyula I. 435., III. 136; SZARVAS Gábor—SIMONYI Zsigmond 1890—93. 904. 146