Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben

A széna szállítása. Magyarországon a mezőről a faluba, a gazdasági udvarba általánosságban kerekes járműveken szállították be a szénát. Éppen ezért különös figyelmet érdemelnek a széna és a zöldtakarmány emberi erővel történő szállítását tanúsító adatok. Saját kutatásainkból tudjuk, hogy a széna és a fű szállítása vászonlepedő segítségével a Dunántúlon fejen, Észak-Magyarországon pedig háton történt.

31 A szlovákság azonban nemcsak az északi hegyekben, hanem a Dunántúlon is háton szállította a vászonlepedőbe helyezett terhet, s a batyuzás Veszprém megyében kizárólag az б sajátságuk volt.

32 A széna és a fű háton történő szállítását a vizsgált szlovák falvak mindegyikében rögzítettem. Mátraszentlászlón még manapság is főleg háton hordják be a szénát az erdei tisztásokról a gazdasági udvarba. A szénahordó lepedő neve plachticka, az egyszerre elvihető teher neve batoch seno. Bükkszentkereszten vagy porms-nak nevezett lepedőben, vagy kötélben hordták haza a szénát a fogattal nem rendelkező családok. A 120 X 120 cm-es zsákvászon négy sarkára 100 cm hosszú kötelet (traky) varrtak.

33 Nők és férfiak is cipelték a szénát lepedővel, kb. 25—30 kg-ot egy alkalommal, de a férfiak inkább kötéllel vették fel a hátúkra. Pilisszentlászlón szénát ritkán, de füvet annál gyakrabban cipeltek háton. Zsákvászonból készült teherhordó lepedőjük neve vrecovina vagy ponuska, négy sarkán 40—50 cm hosszú madzag van. Pilisszentléleken a teherhordó ponyva neve popelka. Mérete 120 X 120 cm, négy sarkán 50—60 cm hosszú motuz van. A háton vitt teher neve mindkét pilisi faluban batoh, batoh trávy v. seno. Az asszonyok egész nyáron hordták hátukon a füvet, a marhának az erdőből, a sertésnek a mezőről. Pilisszentléleken a férfiak telente háton szállítottak egyegy adag szénát a mezei rakodón lévő fcopából a falusi istállóba, ök is popelka-t használtak, Abaúj és Zemplén megyében a széna- és fűhordó lepedő használata különösen elterjedt.

34 Számos helyen (pl. Kéked, Árka, Boldogkőváralja, Irota, Füzér) az eszköz trávnyi, trávnyica elnevezése is a fűhordásra utal. Háromhután a meredek, magas hegyekről ponviskahan hordták le a völgybe a szénát. Ilyenkor a négy trák végére még kötelet is kötöttek (porvazek), hogy több szénát szállíthassanak vele.

35 Nagyhuta, Vágáshuta, Kishuta meredek kaszálóiról leginkább háton hordják le a szénát. Egyszerre egy kopka-t kötnek fel a vászonlepedővel.

36 Legtöbb szlovák kutatópontunk határában, a réten és kaszálón két hosszú rúdon hordták össze a szénát nagyobb boglyába. A mezei boglyát olyan helyre kellett rakni, amelyet szekérrel is meg lehetett közelíteni. Bükkszentkereszten a gazda a feleségével vagy nagyobb fiával, leányával hordta a szénát а кора helyéhez. Kb. 250 cm hosszú, fenyőfából készült, könnyű rudakat (drucky) használtak, amelyeket éveken át megőriztek és csak ehhez a munkához használtak.

37 Az egyszerre vitt szénacsomó neve babincik. A Mátrában a széna falom30 Szlovákiában a szénagereblyének 3 variánsa van, HYCKO, J. 1973, 29—30. 31 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 32 Jásd, Öskü, Bakonycsernye faluban a ponyva neve trakovica. VAJKAI Aurél 1941, 90. 33 A lepedő neveként a borovinka és a tracka szót, a háton vitt teher megnevezésére a zajda szót is feljegyezték e faluban. Vö. GUNDA Béla 1955, 191. 34 Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973, 436. 35 IKVAI Nándor 1962, 43. 36 BALASSA Iván 1964, 152. 37 Hasonló rudakat használnak a Felső-Garam völgyében drucki, kopencovie police, rudasé néven. PODOLÁK, J. 1961. 572—73. 624