Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben

volna felfogadniuk, ők viszont gyakran eljártak már falvak határába, ahol vagy napszámért kaszáltak, mert kellett a pénz, vagy szénarészért, mert szükségük volt a takarmányra. Nagy tárcsáról az 1950-es évek közepéig napszámba és részes kaszálásra jártak Pécelre, Rákoscsabára és Cinkotára. Munkájukért minden harmadik boglya őket illette. Pilisszentlászlóról az 1950-es évekig jártak kaszás napszámba Kisoroszi, Tahi, Tótfalu, Perbál, Zsámbék községbe, s néhányan még ma is eljárnak a nagyüzemekbe, erdőgazdaságokba napszámbérért kaszálni. Visegrád határában fele részért kaszálták és gyűjtötték a szénát az erdőalapítvány rétjein. Minden második boglya őket illette, de nekik kellett hazaszállítani. Pilisszentlélekről az 1930-as évekig jártak el napszámbérért kaszálni Esztergomba és az 1950-es évekig vállaltak feles kaszálást az erdőgazdaságnál. Vanyarcon (Nógrád m.) az 1880-as években egy-egy gazdának álig termett több agy szekér szénánál. Ezért a Prónay uraság birtokain vállalt részeskaszálással növelték a készletet. A széna kaszálását és gyűjtését 1/4, a sarjú munkáit 1/3 részért végezték.

24 A szénaszárítás módjai elsősorban az éghajlati viszonyokhoz igazodnak és a Kárpát-medencében jól elkülönülő regionális rendszereket alkotnak. Ezekbe illeszkednek bele a vizsgált szlovák falvak szénaszárító eljárásai. A Pilis hegység falvai és Pest megye szlovákjai igen kevés munkát áldoznak a széna száradásának elősegítésére. Akárcsak magyar környezetük vagy az alföldi szlovákság a levágott füvet renden hagyják, majd pár nap múlva a rendeket egyszer megforgatják. A rendek forgatása favillával, illetve újabban vasvillával történik. Ezt a munkát (seno obratit' szénaforgatás — Nagytarcsa) asszonyokra, gyerekekre bízzák. Szárítóállványokat a vetett takarmányok — lucerna, lóhere — esetében sem használnak. Nagy tárcsái adatközlőnk az 1940-es évek elején kipróbálta a gúla alakú szárítót, de nem vált be. Gazdaságában nem volt elég munkaerő és munkaidő a takarmány gondos szárítására. Itt, mint a többi Pest környéki faluban a zöldségtermesztés kötötte le a legtöbb munkaerőt. Szárítóállványt, ágaskarót a Mátrában és a Bükk hegységben sem használnak, a takarmány a földön fekve szárad meg. Kaszálás után azonban a rendeket gereblyével elhintik, az erdei tisztásokon köralakban elterítik a fák közül kihordott füvet. Mátraszentlászlón a félig száraz szénát este petrenecbe (kupacba) gyűjtik, másnap reggel do okruska (körbe) terítik szét. Ha nem áll esőre az idő, éjszakára is okruskába (karikába) hagyjak. Bükkszentkereszten a kör alakú ágyás neve, amiben a széna szárad: post'elka. Amikor esőre számítanak, a félszáraz szénát ЪаЫпес-пек nevezett kupacokba rakják, majd reggel ismét elterítik post'elkába és hagyják tovább száradni.

25 A Zempléni-hegységben a magyarok és a szlovákok is szárító ágasokat és gúla alakú állványokat használnak a dúsfüvű rétek füvének és a vetett takarmányoknak a szárítására (3. kép). Az egyetlen lecsonkolt karó és a háromlábú állvány neve egyaránt osro.

26 A Mátrában, a Bükkben és a Zempléni-hegységben a széna szárítása és 24 MANGA János 1969, 172.; A részes kaszálás a 15. századi Magyarországon már jól ismert gyakorlat volt, a 19. században lényeges táji differenciálódás mutatkozott a munkásnak adott szénarész, mint munkabér nagyságában. Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1977, 113—16. 25 Hasonló eljárást rögzített Zólyom vidékén, KUKA, P. 1971, 134, a Felső-Garam völgyében PODOLÁK, J. 1961, 568, 570—72, uő. 1969, 68. 26 BALASSA Iván 1964, 148—51.; IKVAI Nándor 1962, 40—41. Spisska Magurán a szárító neve ostrefka, PODOLÁK, J. 1967, 38, 40. 621