Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Petercsák Tivadar: A fa az Északi-Középhegység paraszti gazdaságaiban
évek elején a vásározási körzet 50—60 km-en belül mintegy 200 falura terjedt. 51 A Mátra alján, Markazon sertésólakat, Kisnánán szövőszékeket, Párádon veszszőseprőt készítettek eladásra. 52 A nagyarányú Mátra aljai szőlőtermesztés minden évben nagy mennyiségű szőlőkarót igényelt. A gyöngyösi szőlősgazdák a városi erdőkből árverésen vásárolt ún. szeksziós fából faragták a szőlőkarót. A mátrai falvakban télen ezerszámra faragták az akác és tölgy szőlőkarókat és tavasszal értékesítették. Pénzért és borért egyaránt árulták, az akáckaróból 3—5 darabot adtak egy liter borért. 53 Magas szintű faipar virágzott egykor a Bükk-vidék településein is. A 18. századi urbáriumok több falu (Tardona, Borsodnádasd, Bükkzsérc) esetében utalnak a famunkák jelentőségére. 54 Eger piaca, illetve vásárai a 18—19. században a fatermékek kereskedelmének központjai voltak. 1754-ben a város magisztrátusa a hajdú ellenőrzésére bízta a „deszkás zsendeles, kádas, hordós és egyéb fa" szekereket is. 55 A recens gyűjtések arról győznek meg, (hogy a fa gazdasági eszközök közül kiemelkedő jelentőségű volt e tájon a járom készítése. Különösen Felsőtárkány, Cserépfalu, Nagyvisnyó, Répáshuta és Kisgyőr járomfaragói voltak híresek. Érdekes, hogy a varbóiak a cifra jármokat Répáshután és Bükkszentlászlón készíttették, de a közönséges darabokat maguk faragták. Az olykor díszesen faragott jármok a Jászságba, Hajdúságba, Békés megyébe, valamint a Bodrogköz, Taktaköz területére is eljutottak. 56 Kiterjedt kereskedelem folyt a favillákkal is. A Bükk-vidék fontos villakészítő központ volt. Nádasd, Cserépfalu, és Nyárád lakosai mintegy 35 ezer favillát adtak el csupán a miskolci kereskedők útján — írja BALASSA Iván. 57 Nagy jelentőséggel bírtak a bükki falvaik a kenderfeldolgozás eszközeinek a készítésében is. Különösen fontos volt e vonatkozásban Balaton, Cserépfalu, Kisgyőr és Varbó szerepe, valamint Dédesé, ahonnan a jellegzetes ólomberakásos guzsalyokat és csőr g ős orsókat Felső-Borsod, Dél-Gömör, Abaúj településeire és vásáraira hordták, de elszekereztek velük a Zempléni-hegység falvaiba is. 58 Bükkzsércen favilla, dongák, kádak, szőlőprések, hombárok és szekéralkatrészek készültek. 59 A hátikosár készítésének Noszvaj a központja. A palóc vidék e jellegzetes teherhordó eszközéből egy-egy kosárfonó 200—250 darabot is elkészített egy télen, és azt Ceglédig, a Jászságba, a Tápió-völgyig és Ózdig hordta el árusítani. 60 A Bükk környéki falvakban ezerszámra faragták a téli hónapokban a szőlőkarót, aminek Eger környékén volt nagy keletje. A karót leginkább akácfából, esetleg tölgyfából hasították. Bükkszéken borókafából is készítettek a fiatal szőlőhöz való vékonyabb karókat. A 170—180 cm hosszú karókat meghegyezték, Tardonán a végét megtüzelték, mert úgy tartósabb. A mikófalvi Báró Sándor egy télen 9 ezer szőlőkarót faragott, és előre megbeszélt helyre vitte Egerbe. 61 Századunk első harmadában Cserépfalu volt a bükki famunkák központja. Itt a fafaragás elsősorban a szegényebb, kevés földű vagy földnélküli emberek 51 K. CSILLÉRY Klára 1955. 352—353., 1987. 173—185. 52 FÜLÖP Lajos 1978. 81. 53 PETERCSÁK Tivadar 1984/b. 1495—1496. 54 HAVASSY Péter 1989. 7—87., VIGA Gyula 1990. 41. 55 ENA 1648/73, 57. Közli VIGA Gyula 1990. 44. 56 BODÓ Sándor 1966. 540., VIGA Gyula 1986. 93. 57 BALASSA Iván 1949 119 58 VIGA Gyula 1986. 94., DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977. 104—105. 1982. 402., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 36, 64. 59 BOZÖ József 1970. 135—136. 60 VIGA Gyula 1986. 95. 61 PETERCSÁK Tivadar 1989/b. 261—262. 603
