Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Petercsák Tivadar: A fa az Északi-Középhegység paraszti gazdaságaiban

az uradalmi erdőkben viszont rendszerint tiltották vagy külön engedélyhez kötötték. ősszel jártak legtöbbet az erdőre, amikor a télire valót gyűjtötték össze, de télen is kimentek, ha elfogyott a fa. A Börzsönyben az asszonyok csapatostul, bandákban mentek fát szedni, férfiak közül inkább csak az öregebbje, aki a nehéz fizikai munkát már nem bírta, ment egyedül. A Börzsöny falvaiban — sajátos fahordó eszközükről, a bazár káról — bazár kasoknak is nevezik a gallyszedőket. Itt egy-egy banda 5—10 asszonyból áll, akik rendszerint egykorúak, rokonok vagy szomszédok, s minden csapatnak megvan a maga fagyűjtő területe. Egy 40 cm hosszú baZtikát is visznek magukkal, ami tiltott szerszám, ezért a kötényük, vagy a háti teher közé rejtik. A börzsönyi falvakban a baltikával szétdarabolt fatuskó darabjait az elsősorban piacozásra használt hátaiban is hordják, amit négy dorongfával magasítanak meg.

4 A Mátrában és környékén az asszonyok egy kampós fával, a kamóval rángatták le a fák elszáradt ágait, majd kb. méteres darabokra tördelték. Gyöngyössolymoson és a mátrai szlovák falvakban a száraz gallyat kötélbe kötve, a hátukon cipelték haza. A hátuk mögé rendszerint füvet raktak, hogy ne törje a fa.

5 Gyöngyösön, a Durándán lakó szegényebb férfiak egy sajátos teherhordó eszközt, a krosnyát használták a száraz gallyak hazahordására. A lécekből öszszeállított, szegekkel és csavarokkal megerősített, téglatest alakú teherhordó eszköz kb. 60 cm hosszú, 27—28 cm széles és 70—80 cm magas. Vászonból készült két kantárral köthették a hátukra, amelyet egy deszkalaphoz szögeztek. Ehhez a deszkához egy szalmával vagy szénával tömött vászonzsákot is kötöttek, hogy a teher ne törje a hátat. Az erdőn méteres darabokra összevágott fát a krosnya lécei közé raktak, majd dróttal átkötve szállították haza. A szláv terminológia ellenére érdekes, hogy a krosnyát nem használták a mátrai szlovákok, de ilyen funkcióban ismeretlen Észak-Magyarország más szlovák településein is. Hasonló formájú teherhordó eszközt használtak a zempléni és felvidéki szlovák ablakosok.

6 A férfiak a krosnyával rendszerint egy kis méretű fűrészt és baltát is vittek magukkal, noha vágóeszközöket tilos volt az erdőre vinni. A krosnyával történő fahordás nehézségeire utal a gyöngyösi Durándán elterjedt mondás — „Hogy a krosnya nyőjön el!" —, amelyet szinte átkozódásként mondtak egymásnak.

7 Az asszonyok a Bükk vidékén is laposkötélbe kötve hátaitok a száraz rőzsét. Bükkzsércen kisebb mennyiséget hátikosárban is szállítottak.

8 Ózd környékén az asszonyok mellett férfiak, gyári munkások is hordták a kamóval lerángatott gallyfát kötélben. Az erdőjoggal nem rendelkező családok asszonyai télen jártak a közbirtokossági erdőre, és a kisbaltával széthasogatott tuskókat, fahajat zsákba rakva háton szállították tüzelőnek.

9 A Zempléni hegyvidéken gyakori volt, hogy a fakitermelőkkel asszonyok ie dolgoztak az erdőn, ők szedték össze a gallyfát a favágók után. Ezért esténként egy-egy ponyva száraz gallyat vihettek haza az uradalmi erdőből. E tájon is általános a száraz gally szedése, és az asszonyok általában ponyvába, vastag abroszba, vagy kötélbe (rucsnyik) kötve háton hordták haza. A Zempléni-hegység falvaiban sokrétűen használt vászon teherhordó eszköz a ponyva, trakkos, 4 EA. 4470. 117—122. Erdélyi Zoltán gyűjtése. 5 PETERCSÁK Tivadar 1984. b. 493—494. 6 PETERCSÁK Tivadar 1973. 527—548, 1984. b. 494., GALLO Jan 1968. 411—423. 7 Sgy. 1983. Divéky Sándor mátrafüredi erdész szíves közlése. 8 BARSI Ernő 1987. 61—62., BOZÓ József 1970. 154—155. 9 Sgy. Sajóvárkony 1990. Énekes Lászlóné 1922. 596