Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai

abban az esetben sem indokolatlan az eperfákat a szőlőtermesztés kísérőjének tekinteni, hogy csak a legritkább esetben vált ténylegesen köztessé — hasonlóan a dióhoz, amely ugyancsak szegélyfának minősíthető. EPERFÁK AZ UGYERI HOMOKON Cegléden 1895-ben az összes gyümölcsfaállomány 12,1%-át képviselte az eperfa (fehér és fekete együttesen) (1. a 3. táblázatot!), amely azonban 1929-ben már 17,6%-os részesedést mutatott. KOLOFONT

38 szerint több mint 13 ezer eperfát számolták össze a felügyelők Cegléden. Sajnos, 1959-ben már semmiféle adatot sem találni az eperfaállományra vonatkozóan, bár úgy ítéljük meg, hogy a szövetkezetisési folyamat megindulása előtt — nemigen változhattak meg az arányok. Számításaink szerint, no meg a később közlendő pálinkatermelési adatok alapján (8. táblázat) legalább 8—10 ezer eperfa élhetett még a város közigazgatási területén belül. Szóbeli közlésekből ismert, hogy Cegléden a selyemhernyó-tenyésztés céljából nevelt eperfaállomány jelentéktelen volt,

39 epreskert a legközelebb Ceglédbercelen létesült. Visszatérve az előbbi becsült faállományraí 1959-ben az eperfák így már csak 2—3%-os részarányt jeleznek (8—9. ábra). A legkorábbi ligetesen szórt faállományú gyümölcsöskert

40 „áthelyezése" a szabályos elrendezésű szőlősorok közé szinte magától értetődőnek tekinthető. Mindenféle tiltás ellenére alig volt foganatja a gyümölcsfa köztes termelésnek — különösen a Duna-Tisza közén.

41 A feudalizmusban családi szükségletet, a kapitalizmusban pedig a piacra termelést szolgálták a gyümölcsfák; a haszongazdálkodás javult még a szegény birtokosok körében is, hisz adómentesen jutottak a gázdák többletjövedelemhez. Végsősoron a polgárosodást segítették a. szórványban és a szőlők között nevelt gyümölcsfák — a maguk sajátos gazdasági hatásukkal. A három város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) szőlőiben hoszszú időn keresztül a gyümölcsfa a szőlőkultúra tartozékának tekinthető.

42 BÁLINT Sándor

43 szerint a tanyásodás és a szőlőhegyek kialakulása között szoros összefüggés van, amely annak ellenére figyelemreméltó megfigyelés, hogy van aki vitatja e nézet helyességét.

44 Tény, hogy 1836-ig, az úrbéri terhek megváltásáig a földesúr, illetőleg a város mindenütt ellenezte, sőt gátolta a szőlőkben lakást. Áttörést a homoki szőlőtelepítések hoztak, főleg a Duna—Tisza közén a XVIII—

XIX. század fordulóján.

45 Gyors változásokat hozott a katasztrofális filoxéravész mind a kötött talajú hegyvidéki, mind a pusztahomok hasznosítása vonatkozásában. A ceglédi homok is híres lett, hisz a filoxéramentes termesztés talajtani bizonyítékait HERMAN Ottó öreghegyi homok alapján állapította meg.

46 38 KOLOFONT József 1931. 269. 39 Borsós János 1979 és Nyújtó Ferenc 1988 szóbeli közlése. 40 SURÁNYI Dezső 1992. 41 NÓVÁK László 1975. 263. 42 ERDEI Ferenc 1937. 112. 43 BÁLINT Sándor 1958. 30.; BÁLINT, 1968. 59—60. és BÁLINT 1963. 44 JUHÁSZ Antal 1975. 287—302. 45 FÜR Lajos 1983. 20. 46 NÓVÁK László 1986. 269. 579