Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai

állítva kiderült, hogy 1934-ig 10 földművelésügyi, 11 belügyminiszteri, 7 kereskedelemügyi és 1 vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet és határozat foglalkozott a selyemhernyó-tenyésztéssel és az eperfatermesztéssel. A tartós dekonjunktúra és aránytalan fejlesztések dacára is ennek tulajdonítható, hogy 1962-ben sem volt jelentéktelen a selyemgubó-termelés. Néhány adatsor az említett három szerző munkáiból: év közterületi fák lombadó fák gübómennyiség 1935 1947 1962 1,5 mo. db 1 mo. db 0,57 mo. db 1 mo. db 0,7 mo. db 0,53 mo. db 437,2 t 173,6 t 276,0 t A háború és a rendszerváltozás egyaránt súlyos kárt tett a selyemtermelésben. il948-ban hiába alakult Selyemtenyésztő Nemzeti Vállalat, amely szövetkezeti vállalat lett hamarosan. Ä Herbaria egyre kisebb eréllyel tudta a selyemtermelés érdékeit képviselni, noha bizonyos tervek szerint 1964-ig 3000 kh epreskert létesítését is tervezték.

29 Viszont 1969-ben a könnyűipari miniszter, majd a MÉM—0707/1969. sz. rendelete megszüntette a gubó beváltását. A selyemgombolyító- és szövő üzemek, a gubóbeváltó helyek, továbbá az eperfák korosabb példányai mind a múltat idézik. Mindezt a fejlődési vázlatot azért rajzoltuk meg, mert a fehér eper termesztése, a szaporítóanyag előállítása elszakíthatatlan a savanyú (fekete és vörös) eperfa termesztésétől. Ugyanis eleinte (vagy újból) akkor kezdték az eperfa gyümölcsét becsülni, amikor magot gyűjtöttek a fehér eperfa oltványok alanymagoncainak előállításához. Igen szoros kapcsolatot találtunk a két eperfaj termelésében, noha a termelés (lomb, másodlagosan cefre- és magnyerés, valamint gyümölcsfeldolgozás) ellentétes célokat jelentenek a Morus-ía jóknál. A selyemtermelés látványos összeomlásához mérhető az epergyümölcs és főleg cefrehasznosítás visszaesése. KELLER

30 szerint 1963-ban még 605 vagon gyümölcsöt gyűjtöttek, ami 1974-ben csak 70 vagont jelentett, s 1977 után az még gyorsabban csökkent. Epreskertek, eper sorok, epres tanyák A nagymúltú eperfatermesztésünknek számtalan matuzsálemi korú fája is bizonyítéka. Pomológiailag talán a legbecsesebb a budai (Fő u. 18. sz.) alatti ház udvarában álló fekete eperfa, amely a török időket idézi. Egy másik várbeli példánynak, mint említettük korábban, már csak az emléke maradt meg.

31 Probléma felvető, s talán hagyományélesztő is SZALAY

32 írása, aki az ország nevezetes epreskertjeinek és eperfa alléinak a részbeni felsorolását vállalta, de a közelmúlt matuzsálemeit nem említette meg. A 2. táblázat igyekszik pótolni BALOGH

33 és JESZENSZKY

34 adatai alapján e hiányt. A tolnai, baranyai, somogyi, csongrádi és békési öreg fák felsorolása még ránk váró természetvédelmi feladat is. A jászsági, Pest és Csongrád 29 JESZENSZKY 1972. 17. 30 KETTER 1937. 25. 31 BALOGH 1988. 23.; SURÁNYI Dezső 1985. 127., továbbá VAJDA E.—DEVECSERI G., 1969. 221—222. o. 32 SZALAY L. 1991. 15. 33 BALOGH 1968. 34 JESZENSZKY 1972. 575