Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai

nyú és vörös eperfa gyümölcséből készítettek, főleg a II. világháborút megelőző időkig a Tisza völgyében divatos volt.

16 A XV—

XVI. században előbb a fekete eperfa termesztésével foglalkoztak (tehát gyümölcséért), de a reneszánsz, a barokk és a rokokó igen kedvelte a selyemanyagot, s a megszerzett „kínai titok" ismeretében Európa is egyre eredményesebben foglalkozott a fehér eperfa termesztésével. A kezdeti Morus nigra „fölényből" nem sok maradt, hacsak nem az 1970-es évek óta, amikor is a MÉM IV—0707/1969. sz. rendelete megpecsételte a «selyemhernyó-tenyésztést hazánkban, s vele együtt a fehér eperfa termesztését is.

17 A fehér eper oltványok levélproduktuma Forrás: Jeszenszky, 1972. 78. o. Bécs, 1959. 21. o. A fehér eperfa termesztési túlsúlya megmutatkozik a szakkönyvek, s cikkek számszerűségéből is, a gyümölcstermesztési munkák csak elvétve említik a fekete eperfát mint gyümölcstermő növényt. Ezért úgy véljük, a fehér eperfa termesztéstechnikájának bemutatásával, a fekete eperfa termesztését is főbb vonalaiban megismertethetjük. BÉCS Elemér

18 a Herbaria gondozásában megjelentetett könyvecskéjében igen jól összefoglalta a fontosabb tudnivalókat. Alanynak igen ritkán használtak gyökeres dugványokat, helyette inkább magoncokat. Legutóbb a hatvani MÁV^kertészetben foglalkoztak vele; a lecsüngő fehér eperfa változatot pedig egyes díszfaiskolák szaporítják. Legjobb 16 SZABÓ A. 152. 17 JESZENSZKY 17. 18 BÉCS E. 1959. 572