Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bencsik János: A szőlő monokultúra kiépülésének évtizedei Tokajban

zárólag gazdasági, gazdaságpolitikai célzatú összeírások alkalmasak lehetnek arra, hogy túl a gazdasági tevékenység értékelésén a társadalomszerkezetről is véleményt formálhassunk. A rendelkezésre álló konskripciók egy-egy időpontban adnak megfelelő képet a város gazdasági helyzetéről. Néhány jelenségre azonnal felfigyelhetünk, amely szembetűnik táblázatunkból. Az első, kétségtelenül fontos tény az, hogy az összeírtak száma 1716 és 1730 között felére (51,2%) csökkent. Azt csak más irányú kutatás tisztázhatná, hogy eközben mi zajlott le Tokaj társadalmában. Az „adózóként" felvett családfok (háztartások) számának ilyen drasztikus csökkenése nem egyértelműen következhet a népesség számának alakulásából. Sokkal inkább az összeírás szempontjainak módosulását sejthetjük ebben, illetve a társadalom valamilyen irányú átrétegződésére gyanakodhatunk. A népesség számának csökkenése kizárható ezért is, hiszen Hegyalja városai a XVIII. században gyarapodnak, népességük stabilizálódik. Erre utal az 1765-ös összeírás is, az hogy az íl765-ös városi összeírásban 308 adózót vettek számba.

5 Ekkor már világosan elválasztják a nemnemeseket, akiket adózóként rögzítenek a konskriptorok. AZ 1765-ÖS ÖSSZEÍRÁS JOBBÁGY NÉPÉNEK MEGOSZLÁSA társadalmi állapot apa anya gyermek famulus szolgáló házas zsellér 189 207 405 60 47 hazátlan zsellér 78 92 104 16 5 összesen 267 299 509 76 52 Az összeírásban szereplő személyek száma összesen 1203 fő. Visszatérve az előző táblázatunk értékeléséhez, megállapíthatjuk, hogy az árpa nem lehetett jelentős növény a tokajiak szántóföldi gazdálkodásában. Itt mégis kell tennünk 2 megjegyzést. Az egyikkel csatlakozunk az előző okfejtésünkhöz, miszerint az 1730-as adatokban már nem feltétlenül szerepeltetik az összes (!) termelt gabonafélét, a másik megjegyzésünk arra vonatkozhat, hogy a tokajiak gabonaszükségletüket más forrás igénybevételével is fedezhették már e korai évtizedékben. Azok, akik igavonó állattal (ökör) rendelkeztek, illetve gabonafélék termelésére szívesen vállalkoztak, azok számára adott volt más falu határán a termelési lehetőség. Ebben az esetben a feudális kötöttségek sem terhelték a szántóföldi gazdálkodást folytatókat oly mértékben, mintha helyben, az illetékes földesuraság joghatóságát szolgálták volna. Erre utalnak az 1765-ös összeírásban szerepeltetett társadalmi rétegeik, ahol nincsenek telkes jobbágyok, csupán zselléreket írtak össze. Tehát a más falu határán űzött szántóföldi gazdálkodás kedvezőbb bérleménytípust tételezett fel, szemben a helybeli feudális 5 BENCSIK János: Tokaj adózóinak 1765-ös összeírása, in: Széphalom III. (szerk. Kováts Dániel). 555