Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balanyi Béla: A nagykőrösi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés múltja

razgaly és tuskó szedése. A szabályrendelet 13. pontja felsorolja az említett rendszabások megsértésével kapcsolatos büntetéseket. Az 1886-ban hozott tanácsi végzés enyhítette ezeket a szabályokat, de egyúttal szigorította is. A szőlők szomszédságában levő házakat jobban el kell keríteni, hogy onnan a jószág a szőlőbe ne mehessen. Az árkok, a mezsgyék, az utakra kihajló fákat rendbe kell tartani, a szőlők közötti földeken, mezsgyéken legeitetőket megbüntetik. Ezt a szabályzatot követte az 1894. évi XII. te, amely a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szól. A hegyközségekké való alakulást a nagykőrösi szőlőbirtokosok nem fogadták el. A hegyőrök alkalmazása közigazgatási feladat lett. A városi képviselőtestület 1895-ben a szőlőskerteket, a köztük levő szántó és veteményeskerteket, illetve földeket XVI. hegy őri járásra osztotta be és a hegyőrök javadalmát szabályozta, hogy az évi rendes fizetésen kívül „hajtópénz" is jár nekik. Ez feljelentéseik alapján megbüntetett egyének által befizetett büntetéspénz 25%-a volt. A szőlők őrei a pusztázó hadnagyok, majd a szőlő csőszök, a hegyőrök voltak. A tolvajok előszeretettel jártak a szőlőkbe lopni. Lopták a termést, feltörték a kunyhókat és elvitték belőle a használható tárgyakat, lopták a gyümölcsfákat, kivágtak fákat, ellopták a venyigét, a fákról lenyesett rőzsét. A XVII. századtól a XIX. század közepéig járták a szőlőket a katonák, a diákok, a csavargók, kik a szőlőben dolgozó nőkre lestek, mint olcsó prédára. Lopták a gyümölcsöt. A városi tanács gyakran foglalkozott a szőlőkben elfogott emberekkel kik oda illetéktelenül, bűnös szándékkal mentek, vagy ott már bűnt követtek el. Nem kerülték el a büntetést ezek, mert vagy forintokkal, vagy ha nem volt forintjuk a testi büntetésben volt részük oly mértékben, hogy más alkalommal meggondolták a szőlőbeni bűnök elkövetését. Hogy a szőlőkben minél kevesebb kár legyen, a hadnagy, a szőlőcsőszök, a hegyőrök sűrűn ellenőrizték azokat. Hogy mikor járta a szőlők útjait a botjával a homokba rajzolt csőszjel igazolta.

118 A leírtak a nagykőrösi szőlőművelés múltjából mutatnak be részleteket, melyek 300 évre tekintenek vissza. A megelőző időkből írottak csak a régészet és a fennmaradt középkori iratokból következtethető ki. A 300 év a hűbéri és a polgári világ szőlőműveléséről számol be több-kevesebb részletességgel. DIE VERGANGENHEIT DES WEIN-, OBST- UND GEMÜSEANBAUES IN NAGYKÖRÖS Nagykőrös ist eine der charakteristischen Siedlungen des Sandrückens zwischen Donau und Theiss. Auf den Sandrücken um die Stadt, auf den sog. „högyek" entstanden die Weingärten. Neben dem Weinbau waren hier auch der Obst- und gemüseanbau (Rettich, Kraut, Salat, Gurke, Kürbis, usw.) bedeutend. Die Stadt versah die Gebiete jenseits der Theiss mit Wein und Obst, diese Produkte wurden auch in die Hauptstadt Pest-Buda taransportiert. 118 Papp Ambrus elmondása. Az б apja hegyőr volt a külső Bokroson. 552