Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balanyi Béla: A nagykőrösi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés múltja

katermelésben. Sok türelmet igénylő növény fagyérzékeny, de a nagy meleget sem szereti. Nem mindenkinek volt türelme és kitartása a termeléshez. Híres uborkatermesztő hely volt a múlt század végén a morvaországi Znaimra és Rákospalota. Nagykőrös az uborka koraiságával, ízletességével, kelendőségével emelkedett riválisai fölé. Az uborkatermés idején, a külföldi kereskedők vagy maguk, vagy megbízottaik útján megjelentek a nagykőrösi piacon és felvásárolták az uborkát, majd szállíttatták oda, ahol el akarták azt adni. Az első világháború előtt és a két világháború között a kereskedők standjain „uborka szezonban" uborkahegyeket lehetett látni, ahogy a megvásárolt uborkát halomba öntögették. A nagy uborkát zsákokba rakták öregasszonyok és gyerekeik." Bevarrott szájú zsákokban szállították a vasútra. Attól függően, hogy belföldre vagy külföldre szállították, ha belföldre, akkor a MÁV-raktárban vették föl továbbszállításra,

100 ha külföldre, akkor az úgynevezett „uborka vágányon" álló vasúti kocsikba rakták és a súlyát hídmérlegen mérték meg. Gyümölcs- és uborkaérés idején a vasútállomáson reggeltől délután 3 óráig egy mozdony tartózkodott, mely a kocsikat mozgatta és amikor egy vonat árut beraktak, már mozdony állt. a kocsisor elé és vitte azt a rendeltetési állomásra. Az uborka hegyek déltájra már elfogytak a piacról.

101 Az uborkát a XVIII. és XIX. század első felében, a családok idősebb tagjai kétökrös székéren vitték a szomszédos városokba, Szolnokra és a pesti piacokra. A székérre két „kanca" hordót tettek, megtöltötték uborkával, majd a vízbe kaprot és tormaszálakat tettek és hordó szájára egy-egy nagy rozskenyeret helyeztek, hogy menet közben az uborkáié ki ne loccsanjon. Legjobb volt uborkalének a „Virágkút" vize. Ez a Vadas utcában álló gémeskút volt (a mai Petőfi Ált. Iskola irányában). Általában délután indultak, ha Pestre menték. Takarmányt nem vittek az ökröknek, hanem megálltak, ott legeltettek. Három nap értek a pesti piacra és ez alatt a nagy melegben megsavanyodott az uborka. Ott az uborkát darabszámra adták el, s még az uborkáié is elkelt. A pénzért, melyet az uborkáért kaptak, cserépedényeket vettek, nehogy a pénzt tolvajok útközben elvegyék. A vásárolt árut Nagykőrösön eladták a piacon.

102 Az uborka termelési területe 1885-ben 186 hold 600 négyszögöl volt és 1867 egyén foglalkozott vele. Egy-egy munkaerő 160 négyszögöl területű uborkával tudott foglalkozni. Már 1894-ben 360 kat. hold területet vetettek be, mellyel 3600-an foglalkoztak. Uborkából elszállítottak 1885-ben a 27 510 mázsa termésből 22 925 mázsát. Az 1894. évbeli termés 21 380 mázsa volt, s ebből elszállítottak 17 910 mázsát. Az 1894-es év száraz esztendő, így az uborkatermés is kevesebb volt, de 189il-ben 49 870 mázsa termett és ebből elszállítottak 41110 mázsát. Az uborkát szállították tengelyen a környező városok piacaira, vasúton Budapest, Bécs, Prága, Szentpétervár és Lengyelország piacaira is.

103 A belső telkeken az egykori aklos részek helyén az uborkaföldeken előterményként salátát és korai hagymát termesztettek. Ezek amikor az uborkainda folyni kezdett, már megértek és felszedték őket. A salátatermelés a XIX. század nyolcvanas éveiben kezdett nagy lendületet venni a házi kertekben. A városon kívül szabadföldeken a fagyok elpusztítják. Októberig ültetik. A saláta99 A 70. t. a. mű 551. old. 100 Papp Ferenc, Nagykőrös, Kárpát u. 25. sz. alatti lakos ki fuvarosoknál dolgozott a gyümölcs, zöldség export idején 1925—1942-ig. 101 E sorok írója vasutas gyermek, apja a nagykőrösi MÁV állomáson dolgozott mint váltókezelő 1921—1933-ig. Nyaranta látta a vasút és berakodó emberek munkáját. 102 Zs. Tóth István elmondása. 103 A 70. t. a. mű 551. old. 546