Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században

egy kis szalma vagyon reá téve, gyerünk oda."

48 Ha a felbontott vermet nem jól takarták le és sokáig benne maradt az „élet", az megromolhatott: Tiszaeszláron 1755-ben „Egy félben lévő veremben volt tíz köböl élet, mellyet tsupán tsak a sertések ettek meg, mivel el rothatt a büdösség miatt ki nem lehetett szedni."

49 A vermek felbontására nem minden idő volt megfelelő: Litkén 1771-ben „Karácson Havának 28dik napja tájánn" a rozs járandóság kimérését kérőt eképpen utasították el: „hatt köbölért az vermet fel nem bontom, mert rósz vizes üdő van, hanem ha mind az húsz köblöt ell viszed, majd ki mérem."

50 Polgáron 1787-ben inkább kölcsönkértek árpát, mivel — így a gazda — ,,a' magam Árpás verme fagyos volt."

51 A verem felbontásához szerszámot vettek igénybe. Egy vasmegyeri inventáriumban 1784-ben szerepel egy veremásó és veremkezdő kapa is,

52 Királytelken 1776-ban, valamint Keresztúton is összeírtak 1782-ben egy 1 forintot érő „Verem szedő kapát".

53 Egy szentmihályi lopás során szóba került „a verem kezdő vas serpenyő, mellyel Antal Miska Zsivány Tolvaj vermeket bontogatott". A vizsgálat során megállapították, hogy a serpenyő „rúdra van csinálva verem kezdőnek", amivel ki tudták merni a gabonát.

54 A mélyebb vermekből „vermes vékával" vagy „verembe járó vékával" szedték ki a gabonát (Tiszaeszlár 1755, Királytelek 1776, Dada 1807) ;

55 a verembe vagy belemásztak (különösen tolvajlás esetén történt így) vagy „verembe járón" (bizonyára létrán) mentek le.

56 A verem szűk szája miatt a gyerekek segítségét is igénybe vették (pl. 1780-ban Űjfehértón, ahol „a Czigány Laczi leánya atta ki a veremből a rozsot").

57 A tolvajok ritkán jártak egyedül: egyikük lement a verembe, ott zsákba szedte a gabonát, majd kiadta a fent várakozó társának, vagy az kötéllel húzta fel a zsákot. Szentmihályon 1781-ben így vallott a tolvaj: „A' Nagy Ferenc verméből mikor ki szedtem (a búzát), akkor az szolgám Hajdú János volt a' verembe, a' többit pedig magam a' verembe járón le menvén, a' zsákot meg töltöttem, és kötelet kötvén reá úgy húzogattam ki."

58 Az üres vermek sok bajt okozták, ha nem voltak megfelelően lezárva. Fentebb már említettük az őri esetet, amikor egy asszony esett bele a mély verembe. Sok tolvaj vermekbe rejtette el a lopott holmikat (Egyéken 1786-ban az egyik tolvaj szerint „egy puszta verembe tettük az nyerget, kantárt és fehér ruhákat, zsákostol a fonalat";

59 Balkányban 1788-ban az ellopott bolti árukat „a Kovács András udvarán lévő vermében, ládájában 's Ágyában" találták meg;

60 egy 1783-as tasi feljegyzés szerint az agyonütött lopott tinót a tolvaj „éczakának idején egy Puszta verembe hanta, és a főidet reá vágta, ott veszet a verembe".

61 Egy tolvajláson kapott kvártélyos német katona Szováton 11774-ben úgy védekezett, hogy „Magyar legényt láttam, hogy Kurvával a verembe bújt, 48 SzMLt. IV. A. 9. 76. d. № 122. 49 SzMLt. IV. A. 9. F. XXV. № 3. 50 SzMLt. IV. A. 9. F. 2. № 48. 51 SzMLt. IV. A. 9. 78. d. F. 244. 52 SzMLt. IV. A. 9. F. II. № 5. 53 SzMLt. IV. A. 9. F. VII. № 8., N. A. 9. F. XXIII. № 7. 54 SzMLt. IV A. 9. 79. d. № 314. 55 Tiszaeszlár: SzMLt. IV A. 9. F. XXV. № 3., Dada: IV. 9. 99. d., Király fele: IV A. 9. F. XXIII. № 7. 56 SzMLt. IV A. 9. 68. d. № 34. 57 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 9/43. 58 SzMLt. IV. A. 9. 68. d. № 34. 59 SzMLt. IV A. 9. 76. d. № 120. 60 SzMLt. IV A. 9. 105. d. № 238/49. 61 SzMLt. IV. A. 9. 70. d. № 167. 511