Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században

kömíves NBákán fog rakni téglábul egy vermet 60. 40. vagy 80. köblöst adok néki ezért 6. Vfkat, kosztot és mellé napiszámosokat."

28 A paraszti használatú vermek formájára vonatkozó utalásokból földbe vájt, felül keskeny kerek szájjal bíró, alul kiöblösödő formájú, évente ki égetéssel megújított földfalú építményekre következtethetünk. A 19. század közepe táján kezdték szorgalmazni az ún. „sírvermek" építését, elsősorban tűz- és balesetvédelmi szempontok alapján. A Szabolcs megyei Tűzkármentesítő Intézet egyik első ülésén a vermekkel kapcsolatban a következőket javasolta: el kell rontani a perzseléssel használható vermeket, „résszerint, mert a' Gyúladásökra, és Tisztátalanságra alkalmat adnak, résszerint, mert a' Sír vermekben az Életek eltartása czélszerűbben történhetik a' nélkül, hogy az épületet a' tűz veszély fenyegetné".

29 A vermek mérete igen eltérő volt területünkön: a legkisebb 12 köblös, a legnagyobb 100 köböl gabona befogadására volt alkalmas (ez utóbbi uradalmi használatban állt Értarcsán 1792-ben);

30 az átlag 20—25 köböl között mozgott. A vermek mélysége az űrmérettől függően változott: űrben 1771-ben Sárdi Lászlóné „egy üres mély verembe, kiben Téglák és kövek voltak hányva és karók, abba jövet belé esett", úgy húzták ki.

31 Ugyancsak 11771-ben Tégláson egy tolvaj lás után vallotta a tanú, hogy „a sógorom éjczaka fel bontotta a vermet... én őtet lebocsátottam a verembe, a veremnek már akkor ollyan híjjá volt, hogy a sógoromnak a süvege is alig láczczott ki a veremből, és kimertünk négy 'sák búzát."

32 A vermeket használat előtt a kártevők ellen és a fal szigetelésének érdekében kiégették, „perkelték". Ennek elmaradása a beletöltött gabonaneműek elrothadásával, emberi fogyasztásra alkalmatlanná válásával járt. Halászon 1770ben éppen emiatt folyt vizsgálat azt tudakolván, hogy az „életet" „mitsoda vermekben töltették, nem de nem perkeletlen vermekben"?

33 Az évenkénti kiégetés nem ritkán tüzeket idézett elő, ezért szorgalmazták a megyei tűzrendészeti utasítások az óvó rendszabályok betartását. A Szabolcs vármegyei közgyűlés 1819-ben született (és 1836-ban csekély módosítással megújított) határozatai a vermekkel külön pontokban foglalkoztak: a 40. pont kimondja, hogy ,,A' Vermek szájánál a' tüzes perjék ne hagyattassanak", míg a 48. pont az égetéskor betartandó rendre hívta fel a figyelmet: ,,A' Vermek égetése szeles időbenn ne essen, és nyitva ne hagyattassanak, és égettetésekkor mindég mellettek felvigyázó ember légyen."

34 À zsúpolás a vermek bélelését jelentette olyan területeken, ahol azok fala nem volt elég kemény vagy a talajvíz közel volt.

35 Területünk néhány pontjáról vannak erre vonatkozó adataink: Nádudvaron 1782-ben szalmát és nádat vittek a kitisztított veremhez az őszi megújítás alkalmával: „most múlt SzMihály napján Nemes Varga György Uram Demjén Ferenc szolgájával azon vermet su35 IKVAI N. 1966. 365. 28 BMDok. T. 73. 1. 1. II. k. 29 PÁLL I. 1987/a. 77. 30 SzMLt. IV. A. 9. 98. d. № 1. 31 SzMLt. IV. A. 9. F. 3. № 48. 32 SzMLt. IV. A. 9. F. 4. № 18. 33 SzMLt. IV. A. 9. F. II. № 6. 34 PÁLL I. 1987/b. 57. 509