Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Novák László: Adatok a Sóvidék határhasználatához és hagyományos paraszti gazdákodásához (sarlós aratás) Parajdról

küküllő ékelődik be, s határvonalat von a Görgényi havasok és a Hargita hegyvonulata között. A patak felső folyása kétfelé ágazik. A Nagyág kanyarodik ki a Kisküküllő medréből. E vidék mintegy 800 méter magasan elterülő vulkánikus törmelékkőzetből (konglomerátum) álló fennsík, amelyet a patakok szabdaltak össze (Márton pataka, Gyepű pataka, Háromláb pataka, Kakát vize, Kiság pataka, Alsó fenyő pataka stb.). A határ legmagasabb részét alkotja a Kopasz hát (1420 m) és a István bérce (1394 m) a III. katonai térképfelvételezés szerint. A Bucsecs már a gyergyóalfalusi határba esik át. A fennsík éles törésvonallal szakad le az Erdélyi-medence felé (3. kép), s itt gyönyörű sziklaképződmények gazdagítják a tájat. A parajdi határ legszebb részei közé tartozik a traohit konglomerátumból álló Rabsonné vára, amelyet a Kis-Juhod és a Szilas patak fog közre. A vártól északra található a Barátságtető az alatta elterülő Borza-vápával, észak-keletre pedig a Küpüskút lapossá. A vár alatt nyugatra a Rabsonné útja vezet a Juhodon keresztül a Deszkás-vár sarkáig, az Isten erőssé alatt, a Tekeresi útig, s innen a Répáson át a Sugora, majd Sebesdre, s a Tekenyőre. A Juhod folyása mentében haladva a szovátai határ felé található a Kápolna mező, ahol a Kis- és a Nagy-Juhod folyik össze. A Juhod és a Kisküküllő között terül a Földvár (4. kép).

4 Tekintettel arra, hogy Parajd határának nagyobb része hegyvidékre esik, a területének nagyobb részét erdőség teszi ki, valamint hegyvidéki legelő. A határ művelésági megoszlását az 1897. évi statisztikai összeírás és az 1909-ben készített kataszteri telekkönyv adatai alapján tudjuk bemutatni:

5 1897 1909 Kat. hold Kat. hold G-öl 1020 1119 1526 78 60 1063 1193 1368 813 2450 2514 1588 6139 5783 1309 49 285 842 10929 11133 741 Tehát, a határ nagyobb részét erdőség (1897-ben 56,2%, 1909-ben 52%), alkotta, valamint a hegyi legelő (22,4 és 22,6%). A kaszáló (részben a hegyeken, részben pedig a völgyekben) 10,1 és 12,3%-kal részesedett, s ez alatt volt a szántó területe (9,3 és 10%), amely az erdőirtással növekedett (láz, vágás). A határ használatát az 1909. évi telekkönyvi kimutatás alapján ismerhetjük meg részletesen. Az egész határt tíz részre osztották fel, amelyek alábbiak szerint következnek, feltüntetve művelésági hasznosítást is:

6 I. HELYSÉG II. SÁSVERÉS a) Tövisses föld sarka (szántó) b) Sás verés Nyíres patak dombja (szántó) 4 CHOLNOKY Jenő é. n. 455. 5 Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája I. Budapest, 1897. 714— 715. 6 Parajd Kataszteri Telekkönyve 1909. SZÁNTÓ KERT RÉT LEGELŐ ERDŐ TERMÉKETLEN ÖSSZESEN 470