Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

ben két év múlva meg is jelent és ez ma a kérdés valóságos kézikönyvének számít, hiszen 18 tanulmány különböző oldalról, más-más területről vizsgálja a kérdést.

10 A magyar régészeti és néprajzi kutatás viszonylag későbben indult meg.

11 Magam próbáltam bebizonyítani, hogy a vaspapucsos ásó már a honfoglaló magyaroknak is fontos szerszáma lehetett.

12 Átányból (Heves m.) nemcsak formájáról, de sokoldalú használatáról is részletes elemzést kaptunk.

13 A régészeti anyag feltárásával nagyon alapos munkát végzett MÜLLER Róbert, aki a további kutatást nemcsak sok adattal, hanem egy kiváló összefoglalással is elősegítette.

14 Az úgynevezett „kapáskultúra" kérdését vizsgálta TAKÁCS Lajos egyik jeles munkájának fejezetekent, sokoldalúan alátámasztotta, hogy a kapánál az ekét megelőző korszakban a szántóföldi földművelés területén az ásónak nagyobb szerepe lehetett és ezt már a két szerszám és művelet elnevezésének etimológiájából is következik.

15 Az ásó és részeinek magyar elnevezése

16 A kapa szavunk végső soron szláv eredetű, de magyarban alakult ki egy olyan igéből, mely csaknem az összes szláv nyelvekben megtalálható. Pl. szerbhorvát: kópati 'ás, kapál'; szlovák: kopat' 'ás, kapál, rug'; orosz: kopatb 'ás' stb. Ebből a magyar kapáiból elvonással keletkezett a kapa, melyet származék szónak fogtak fel olyan szópárok hatására, mint kaszái-kasza, boronál-borona. A kapál első előfordulása 1456 k.: 'fossores: capalok' majd ettől kezdve már gyakran találkozunk vele. A Besztercei Szójegyzékben 1395 k.: Ligo: cápa.

11 1519 k.: Égik kapat zerze s meg kapaluan a földet. Személynévként származéka: Capas előfordul ugyan 1138/1329-ből, de ez az adat nem eléggé biztos.

18 Az általános adatok azt bizonyítják, hogy a kapál és az ebből már a magyarban elvont kapa nem tartozik szláv jövevényszavaink legrégibb rétegéhez. A lapát szavunk első előfordulása 1395 körűiről való: 'pala: Zapad'. Ettől kezdve szójegyzékeinkben és szótárainkban sokféle változata előfordul: szórólapát, kenyérhányó lapát, ser keverő lapát, vaslapát, falapát, mely általános elterjedését bizonyítja.

19 Valamelyik szláv nyelvből származik, de forrása pontosan nem állapítható meg. A szláv alakja: lopata és a szóvégi magánhangzó azért maradhatott el, mert azt a magyar nyelvérzék birtokos személyragnak vélte.

20 Az ás származékszóként földrajzi névben már 1055-ben feljegyzésre került: asauuagi vagy 'ásványi', a 15. századtól kezdve az adatok jelentős számban 10 GAILEY, A.—FENTON, A. (Red.) 1970. 11 KRALOVÁNSZKY Alán, 1972. 12 BALASSA Iván, 1973. 13 FÉL, E.—

HOFER, T. 1974. 156—174, 430, 600. 14 MÜLLER Róbert, 1982. 2:442—451. 15 TAKÁCS Lajos, 1980. 226—232, KATONA Imre, 1953. egész monográfiát szentelt a kubikos ásónak. 16 Az ásó, kapa, lapát sok rokonságot mutat, mégis jól elválasztható egymástól. Az ásó esetében a munkahegy a nyél folytatása, vagyis 180°-ban kapcsolódik hozzá. A kapa hegyes szöget zár be a nyéllel, mely legfeljebb 90°-ig terjedhet. Ezen túl már tompaszöget alkot és akkor lapát a neve. Ennek megfelelően a velük végzett munka is másképpen alakul. 17 További példákat 1. még GLOSSARIUM 379. 18 KNIEZSA István, 1955. 248—249; TESz. 19 GLOSSARIUM 447—448. 20 KNIEZSA István, 1955. 304—305 ; TESz. 424