Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
S. Lackovits Emőke: Gazdasági naplótöredék a háromszéki Esztelneken
gyeimet érdemlőek a gyümöicsészeti adatok. Belőlük megállapítható, hogy komoly gyümölcsészeti tevékenység folyt a gazdaságban, amely a legutóbbi adatok tanúsága szerint a mai napig nem szakadt meg. Érdemes felidézni néhány sorban az idevonatkozókat: „Otottam 1870 be Porsa Major Úrtól 3 féle körtvét. 1. igen fain muskotáj körtvet a miszin (méhszin) elejibe 2. öprini felől teli (téli) zöld körtvét április 5 én . 3. idebb teli sárga fáin körtvét 4. a kamara mellé szalafák vótak a Kántortol fakó fejér körtvét 5. Csorna Károlytól alacsonyabb féle őszi körtvét 1872 be 6. Csorna Károlytól őszi nagy féle körtvét a gabonáshoz 7. Noncsir Gézától nagy féle körtvét 8. Petőmtől czintoru almát 9. Pajszin almák 1883. a szin háta mögé az alsó sorba nyugotról pap almát a kit alsó batura kis felső bör alma 1844. a kamara háta mögé és a muskotáj körtvének nyugotról oltottam Peselneki (ma Kézdikővár) zöld téli kerek körtvét detto a szin háta mögé poljáni (polyáni=Kézdipolyán=Szentkereszt) kormos almát az első és második sorba nyugotról 1862 be oltottam a darlati kertből az aszalókon (aszalók) a Barát almákba veress belü almát — a víz felől ugyan a Barát almába gotai két évig alio almát a Sólyom alma otásba vinczori almát." Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ezeknek a gyümölcsfáknak nagy része ma is terem. A különböző almafajták egymásba oltása azért volt kedvelt, mert a gyümölcsészek érdekességképpen kísérleteztek ezekkel, ugyanakkor alanyként is használták őket, s egy értékesebb fajtával oltva, kedvező tulajdonságú, új fajtát kaptak. 16 Említést érdemlő, hogy néhány évben (1876—1880) pontos és részletes kimutatás olvasható a naplóíró által másoknak kölcsön adott gabona mennyiségéről. Bár a napló meglévő részét 1855-ben kezdték írni, azonban a földek trágyázásáról 1838-tól olvashatunk adatokat: a felhasznált mennyiségről és a felhasználás helyéről. Színes időjárási kép tárul fel a napló nyomán, igazolva a kontinentális éghajlattal járó szeszélyességet. Ez különösen jelentős a Kárpátok könyökében, a Kárpát-medence legkeletibb részén. „íl868 ba Decemberbe olyan lágy iidő volt hogy két Karácsony közt (karácsony és új év között) vagy december utolsó napján szántottak. 1870. a szanát (szánt) nem kellett megtalpulni (megvasalni) mert nem volt szán út mindig eső és sár. Február végén 14 nap elég keményebb száraz hideg szinte kiálhatatlan fel váltotta eső és sár — március 17 én lett annyi hó hogy szánon erdőitek egész 26 ig . 1875 Februáriusban olyan nagy hó lett hogy a mezőkön husvit napján is lehetett szánkázni Szent József nap után is szánon erdőitek a mezei utakot a szél úgy meghánta hogy felöl magasságúnál nagyobb volt a ho a fokván hanták ki az utakot hogy járni lehessen. 16 SONNEVEND Imre erdőmérnök szíves szóbeli közlése, aki maga is összegyűjtötte az esztelneki régi almafajtákat, s szemzőágakat használva róluk, több fajtát is sikerült nevelnie. A felsorolt almák régi esztelneki fajták, amelyek többsége ma is megtalálható a helyszínen. 417
