Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
S. Lackovits Emőke: Gazdasági naplótöredék a háromszéki Esztelneken
járandóságból (naturáliák) tevődött össze. A béresek évről évre két cedeléí, 10 két harisnyát, 11 két lábravalót (vászongatya), három inget, egy sapkát, 8—10 Rhénes (rajnai) Ft-ot, bocskorra való pénzt (az előzővel többnyire megegyező összeg), valamint 5—10 véka vetést kaptak. Ez tulajdonképpen gabona volt, amelynek felét rozsban, felét árpában kapták meg. A kisbéreseknek, akik kevesebb munkát tudtak végezni, az évi járandóságuk a béresek járandóságának felét tette ki. Voltak esztendők, amikor többet fizetett a birtokos, azonban ilyenkor kevesebb ruhanemű szerepelt, vagy kisebb mennyiségű gabonát kaptak az alkalmazottak. Előfordult, hogy a korábbi esztendőkben szereplő ruhafélékkel értékben ugyan megegyező, de mennyiségben kevesebb ruhaneműt adott: pl. két cedele helyett egy hosszú bundát, báránybőr sapka helyett pedig kalapot. A kocsisok évente két cedelét, két harisnyát, két lábravalót, három inget, két pár új csizmát, egy fejelést (új lábfejjel csináltatás), egy sapkát kaptak. Előfordult, hogy az egyik cedele helyett flanell ujjas szerepelt. A ruházaton kívül 5—8 Rhénes (rajnai) Ft vagy 5—6 váltó Ft és változó mennyiségű gabona egészítette ki juttatásaikat. Ez a mennyiség 3 köböl és 22 véka között mozgott. 12 Amennyiben nem a birtokos állotta a csizma fejélését, úgy pénzzel megváltotta azt. Velük szemben a béresek a napló tanúsága szerint minden esetben pénzt kaptak lábbeli készíttetésére a vizsgált esztendőkben. A szolgálók külső és belső női cselédek voltak, akik évente ruhát és pénzt kaptak. Pénzbeli járandóságuk 25—50 Rhénes (rajnai) Ft között mozgott. Ruhajárandóságukat három ing, két ingalj (pendely), 13 kötény (sure), egy pár új csizma, egy fejelés alkotta. Előfordult a ruhanemű között a rokolya (szoknya) is. Ha a szolgáló nem kapott pénzt, akkor munkája ellenértékeként több ruhafélét vett számára gazdája. Ez fordult elő az esztelneki Csavar Trézsi belső szolgáló esetében is 1867-ben. Az ingek, lábbelik (5 ing, 1 pár csizma, egy fejelés) mellett egy veres ünnepi, egy kék viselő rokolyát (vörös ünnepi, kék mindennapi szoknyát) egy kenderbéléses kurtít, 14 egy fejre- és egy nyakbavaló kendőt (keszkenő) kapott. A pakulár (juhász) fizetsége egy cedele, egy harisnya, egy lábravaló, egy i n 9> egy sapka volt évente. Esetében nem említ sem pénzt, sem naturáliákat. A kovács a három véka búza és ennek elvetése, valamint az ugarral együtt10 A cedele gyapjúból készült felsőkabát. Négynyüstösen szőtt és ványolt posztóból készítették. Lábszárközépig ért, s mint a szűrt, panyókára vetve viselték, nyakukon madzaggal vagy szíjjal megkötve. Kb. a dunántúli kocsisszűrhöz lehetne hasonlítani. 11 A harisnya gyapjúból szőtt, ványolt posztónadrág, archaikus szabástípussal. Ellenzős, szűk változatát („székely harisnya") csizmával, míg az ellenző nélküli, bővebb szárút bocskorral viselték. A 19. század második feléből az ellenzős, szűk szárúnak bocskorral való viseléséről is vannak adatok. 12 Köböl: 16—17. századi hazai alkotás. Gabonamérték volt, ebből alakult szántómértékké a vetőmagszükséglet figyelembevételével. L. BOGDÁN István: Régi magyar mértékek. Bp. 1987. 80. 1 köböl = 4 véka 1 köböl búza, rozs, árpa kb. = 1 Ft Véka: hazai alkotás, 1397 óta ismerik. Dongás faedény, 23,2 kg fért bele. Erdélyben 1823 után 1 véka = 29,7 1 = 28,28 kg. In: BOGDAN István op. cit. 101. 13 Ingalj: vászonból készült női alsóruha, más néven pendely (péntő, pintó, péntöl stb.). 14 Kürti: posztóból varrott, egyenes szabású, galléros, bélelt, csípőig érő női felsőruha. 415
