Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

S. Lackovits Emőke: Gazdasági naplótöredék a háromszéki Esztelneken

A naplót vezetők személyéről az utódok alig tudnak valamit, s erre vonatkozóan a szűk lehetőségek következtében adatok gyűjtése sem volt lehetséges, lévén a levéltárak hozzáférhetetlenek. Meg kell elégednünk ez esetben a naplótöredék ismertetésével, azzal a feltétellel, hogy a vele kapcsolatos kutatás nem lezárt, a jövőben folytatása várható. A feljegyzések három fő részre oszthatók: 1. Gazdasági feljegyzések; 2. Az időjárásra vonatkozó megfigyelések; 3. Népi gyógyászati adatok, receptek. A gazdasági feljegyzések újabb négy alcsoportra választhatók szét: a) a munkaerő fogadására és foglalkoztatására vonatkozó adatok b) kiadások, bevételek c) évszakokhoz kötött munkák d) az állattartással kapcsolatos, főleg az állatszaporulatra vonatkozó adatok. Legterjedelmesebbek a gazdasági naplórészletek. Ezekből megtudható, hogy a gazdaság tulajdonosa évente általában öt személyt fogadott és alkalmazott, de voltak kivételes esztendők is, amikor csak hármat ill. nyolcat foglalkoztatott. Alkalmazottai a következők voltak: béresek, kocsisok, juhász, külső és belső szolgálók, s 45 esztendő alatt egy kovács is. A béresek, kocsisok, szolgálók helybéli, vagy a környező falukból származók voltak. A béresek Esztelnekről Kurtapatakról, Csomortánból, Lemhényből; a kocsisok Kézdialmásról, Kurtapatakról, Nyújtódról, Esztelnekről; a szolgálók Csomortánból és Esztelnekről kerültek a házhoz. Elmondható, hogy Esztelnekről és Esztelnektől néhány km-es körzetből jöttek az udvarház alkalmazottai. A birtok nagyságára vonatkozóan nem tartalmaznak a feljegyzések adatokat, azonban az alkalmazottak — elsősorban a béresek — számából tehetős gazdaságra következtethetünk. A külső munkaerő alkalmazása egyértelműen, székelyföldi viszonyok közti nagygazdaságot feltételez.

8 A gazdaság szerkezetére vonatkozóan is csak feltevésekbe bocsátkozhatunk, hisz adataink erre vonatkozóan nincsenek. Azonban az alkalmazottak — béresek, juhász — alapján földművelő és állattartó gazdaság meglétét feltételezhetjük. Ezt támasztja alá az 1844—1878 közötti jegyzék a csikók szaporodásáról, valamint az 1869—1885 közötti feljegyzések a tehenek borj ázásáról. Ezek ismeretében mondható, hogy a gazdaságban alkalmazott férfimunkaerő elsősorban az állatállomány gondozására fordítódott, amely minden bizonnyal alkalmi munkákkal is kiegészült (pl. fuvarozás, erdölés stb.).

9 A naplóból az is kitűnik, hogy írója nem egyetlen személy volt, hanem több nemzedéken át vezették. Valószínű, hogy aki átvette a gazdaság irányítását, folytatta a naplóbeli feljegyzéseket is. Érdekességképpen megemlíthető, hogy 1849 és 1862 között a gazdasági feljegyzések soraiban kaptak helyet az akkori naplóíró családi feljegyzései is: a házasságkötés, hat gyermekének (öt lány és egy fiú) születési és halálozási időpontja (három lány és egy fiú halt meg 3. életévének betöltése előtt). Legrészletesebb az alkalmazottak felvételével és járandóságával foglalkozó rész. Utóbbi pénzből, ruhaféléből (többnyire felsőruhákból) és természetbeni 8 Vö. FEHÉRVÁRYNÉ NAGY Magda: Parasztgazdaság a 20. század első felében. Gútai példa. Bp. 1988. 131. 9 FEHÉRVÁRYNÉ NAGY Magda op. cit. 131—132. Természetesen esetünkben még hiányos napló mellett sem kell sötétben tapogatóznunk, hisz a lelőhely egyértelműen feltételezi a napló szerzőit, tulajdonosait, s ebből következően társadalmi és gazdasági helyzetüket egyaránt. 414