Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

jegyzik területünkön, hogy trágyázzák. Igaz, hogy egyetlen faluról szólnak adataink (Bényről), de nem valószínű, hogy az említett falu földművelési kultúrája alapvetően különbözött volna a környékbeliekétől. Területünk földművelőinek gazdálkodásában jelentős helyet foglal el a gabona — ezen belül a búzatermesztés, mely a háromszori szántástól kezdve a rögtörésen és a görgőzésen — hengerelésen át azonos az alföldivel. A recens anyag által vizsgálható időben — a századfordulótól kezdve — jelentős változás történt, mind a gazdálkodásban, mind az életmódban. Egyik alapvető változást a Garam szabályozása idézte elő. Ettől 'kezdve nem tudott a megzabolázott folyó kiönteni, s ez nemcsák a szántóföld növekedését eredményezte, hanem a vetemények biztonságosabb termesztését is. Èz az időszak, a fokozódó kapitalizálódás következtében egybeesik az eszközváltással. Elterjedt a könnyebben vontatható, mélyebben szántó eke után a vetőgép. A gazdasági szakiskolák tanfolyamai pedig a korszerűbb gazdálkodási módokat is terjesztették és szorgalmazták. így a társadalmi rétegződés mélyült, de a fejlődés erőteljesen megindult. A földek nyomáskényszerben való művelése a kettős határhasználattól kezdve a hármas, illetve a négyes vetésforgón át minden változat fellelhető. Meg is maradt ez a művelési forma egészen a szövetkezet megalakulásáig. Területünkön változatos a földművelés egynémely eleme. Egyik különbség az aratóműveletekben ismerhető fel közelebbről a marokverésben. A Garamtól kissé távolabb fekvő Köbölkúton, Kisújfaluban és Muzslán. Ezekben a falvakban az alföldivel azonos módon „szedik a markot". Feltehetően a szomszédos Mátyus-földje ennek a munkamódnak az átadási helye. Alsó-Garam mente átmeneti jellege leginkább a szemnyerésben mutatkozik meg, mert mind a verésnek, mind a cséppel történő cséplésnek, mind a nyomtatásnak gazdag hagyománya van. A raktározás változatossága időbeli sorrendben követi egymást a gabona eseteiben a veremtől a szemházig, a kukoricáéban a fonyástól a szárítóig. A burgonya és a répa még napjainkban is sírban nyer elhelyezést. A raktározási módok a termesztett növények gazdaságonkénti fontosságát is jelentik. IRODALOM BALASSA Iván 1955 Adatok a Békés és Csongrád megyei részesmunka és ledolgozás kérdéséhez. (1850—1944). Ethnographia 66. 187—224. 1956 A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása. Ethnographia 67. 401—442. 1961 A gabona szórása az Alföldön. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára. Túrkeve, 61—66. 1964 Földművelés a Hegyközben. Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Budapest. 1971 A Magyar Nyelvjárások Atlasza II. 193—388. térkép. (Szerk. Deme LászlóImre Samu). Ethnographia 82. 437—440. 1973 Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest. 1975 Lápok, falvak, emberek. Budapest. BÁLINT Sándor 1953 Rokonságnevek és kapcsolatok Szegeden. Magyar Nyelvőr 77. 241—245. 1976 A szögedi nemzet. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75. BALOGH István 1936 Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez. A vakáncsosok. Debrecen. BENE Zsuzsa 1961 Die Schafzucht und die Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des 400