Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

jelölték az aratónak a járót, máshol szemül adták ki, úgy cséplés utánra maradt, akkor egy-egy szekér szalmát is kapott mindenki. Végzéskor — az aratás befejezése utáni szombaton — áldomás volt, az aratók vacsorára voltak hivatalosak a gazda házához. Ünnepi ételül tyúkot vágtak, pumpuskát sütöttek, sört, bort ittak, jó későig együtt maradták, „... akkor járt az oda..." — mondják, vagyis úgy illet. — Akinek nem volt aratója, az is húst főzött olyankor. Az uraságnál is kaptak egy paprikás húsból álló vacsorát végzéskor az aratók. Oda koszorút is fontak, valamelyik marokverő kislány vitte be az úrhoz. A későbbi évtizedekben a gazdához is vittek búzakoszorút. Nagyboldogasszonykor a bényi szentkútnál nagy mise volt a végzés tiszteletére. A környékbeli falvakból odavitték a nagy búzakoszorúkat, ott is megköszönték az áldást. 4. Kukoricatörés A kukorica szántóföldi termesztése a századforduló utáni időben terjedt el ezen a vidéken. Jelentősége is messze elmaradt a gabonáé mögött. S ez nemcsak a gyűjtött anyag alapján látható így, hanem a múlt század végén kiadott Mezőgazdasági Statisztika III. kötetében a 22—23. oldalon. Igaz, hogy ez megyei bontásban található, de megközelítően igazolja a helyszínen gyűjtött recens anyag valódiságát. Hont megyében 1895-ben 44% gabonát és 4,39% tengerit termesztettek a szántóterületen. Az Esztergom megyei adatok szerint sokkal nagyobb jelentőségű a kukoricatermesztés. Itt 39% gabonát és 12,32% tengerit takarítottak be a fent írt esztendőben. Gyűjtőterületünk Esztergom déli és nyugati felén van. Feltehető, hogy Hont megyében és ettől keletre jelentősebb volt a kukorica szántóföldi termesztése, de itt az elmondottak alapján nem volt számottevő a századfordulóig. Ennek a növénynek a betakarítási munkálataihoz sokkal kevesebb áthagyományozott szokás fűződik, amely a fentieket bizonyítva látni.

38 Szeptember elején érik be a kukorica, megkeményednek a szemek a csövön, megsárgul a levél, lehet törni. A szövetkezet megalakulásáig mindegyik faluban egyszerre törték,

39 vászonlepedőt kötöttek a vállukra, abba rakták a hajasán letört csöveket, összehordtak a föld közepe táján egy csomósorba és onnan vitték haza a szekérrel. Kukorica szállításakor deszkát raktak a kocsi oldala fölé, neki támasztották a lőcsfejek belső oldalának, a súlyos termés helybentartotta a deszkát. Ha még így is kévéseitek a rakodóteret, hegyével lefelé állított csövekkel körüldugdosták a deszkát. Kukoricaszállításkor utat vágnak a szántóföldön és végig rakodnak, tehát nem egyszerre terhelik le a szekeret, illetve az igát, hanem végig egy-egy keveset ra'knak fel, így könnyebb a teher útra való kiszállítása. A hajasán hazavitt kukoricát úgy fosztották meg, hogy összegyűltek egyegy házhoz tízen, tizenketten, ez jó alkalom volt a beszélgetésre, játékra is. Mászkurák is jártak olyankor, férfinak öltözött nők, és nőknek öltözött férfiak, be volt kormozva az arcuk, ijesztegették a gyermekeket, felnőtteket. 38 A Magyar szent korona országainak mezőgazdasági statisztikája III. 5—7. 39 A nyomáskényszerben művelt földeken mindig egyszerre — az elöljáróság által meghatározott napon — ment a betakarítás. 389