Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Simon László: Középkori vaseszközök Nagykőrösről
szemtöredékek is előfordultak 50 , az analóg darab földrajzi közelsége tehát nem ad támpontot a pontosabb keltezéshez. Különleges lelet a nagykőrös-ludasi településen talált görbe vonókéshez hasonló eszköz (5. kép 5.). Egyetlen analógiáját, egy famegmunkáló szerszámnak meghatározott tárgyat a velemszentvidi kelta leletek között találtam meg. 50a A földmüvelés eszközei közül egy kerek és egy aszimmetrikus, ovális ásópapucs (5. kép 1., 3.) érdemelnek említést, mindegyik Nagykőrös-Ludas lelőhelyről. Feltehetően egy kis méretű kapa pengéjének töredéke (2. kép 8.) került elő az egykori Esed falu területén, a Gurmannhalom környékén. Hasonló, de ép példányt az észak-dunántúli Gyirmót, Sebes-tag lelőhelyről közöltek. 51 1 om-es vastagsága alapján esetleg ekevashoz tartozhatott a Ludasban talált lemeztöredék (4. kép 7.)'. Ugyanitt előkerült egy nagyobb kerek és egy kisebb ovális szemből álló láncrészlet (3. kép 9.), amely talán egy ekehúzólánc vége lehetett. 52 Az itt közölt 8 sarlóból 5 a Kőrös-ér melletti ludasi faluhelyen látott napvilágot. Közülük egy volt fogazott élű (3. kép 5.). Ugyanitt egy rövidkasza pengetöredéke (3. kép 1.) is előkerült. Ez idáig egyetlen kaszaörv karikát (2. kép 1.) ismerünk Nagykőrös középkori emlékei között, ez a Középgógány nevű lelőhelyen 12—13. századi edény töredékekkel együtt bukkant felszínre. Az állattartás kellékei közé tartoznak a karikás végű szegek, az ún. borjúkötő karikák (2. kép 7.), a lábbilincs és a béklyókulcs (6. kép 18.), valamint a juhnyíró olló (3. kép 4.). Ez utóbbi biztosan a tatárjárás előttre keltezhető, egykorú párhuzamát Szabolcs-Kisfaludról ismerjük, de formailag teljesen azonos rokonait recens néprajzi anyagban is megtaláljuk. 53 A ló- és lovasfelszereléshez a zabiák, sarkantyúk, kengyelek és patkók tartoztak. A három zabla közül kettő egyszerű csikózabla, míg a harmadik egy feszitőzabla. Ennek egészen közeli rokonát a zsámbéki leletben találjuk meg. 54 A zsámbéki és a hozzá hasonló típusú feszítőzabiákat Kalmár János a 12. század második felére keltezte. 55 Azonos típusú a két 12—13. századi kengyel (8. kép 2.). Az analóg darabokat elterjedési területük alapján feltételesen a kunokhoz kapcsolta a kutatás. 56 A hat sarkantyúból egy elveszett, a többi két típusváltozatba sorolható : az egyik ívelt szárú, kétosztatú felkötőfüles, ferdén lefelé hajló tüskéje hegyesedő gömb (6. kép 15., 8. kép 4.), a másik ugyanilyen, de tüskéje gúla alakú (6. kép 16.). Mindkét változat a 12—13. században volt gyakori. 57 A fegyverek száma csekély. A nagykőrös-ludasi 2. házban talált kétélű, vércsatornás kardpenge 58 típusbesorolása az ahhoz szükséges részletek (keresztvas, markolatgomb) hiánya miatt nem lehetséges, 12. század—13. század első felére történő keltezése ezért csak a kísérőleletek és a lelőkörülmények figyelembe vételével történt. A három lándzsa közül az egyik még 1879-ben került elő, mára elveszett. 50 AJMA 336—72. 50a SZABÓ Miklós 1971. 8. kép. 51 MÜLLER Róbert 1974. 63., 70. I. t. 5. 52 Ezekhez 1. MÜLLER Róbert 1982. II. kötet 439—441. 53 FODOR, István 1975. 179., Abb. 7:2. 54 TÓTH Zoltán 1920—1922. 81., 7. ábra. 55 KALMAR János 1971. 350—352. A nagykőrös-ludasi zabla fényképe: SIMON László 1987. 8. kép 4. 56 FODOR István 1976. 259—260.; HORVÁTH Ferenc 1987. 68. 57 RUTTKAY, Alexander 1976. 349—350. 58 Fényképét 1.: SIMON László 1987. 8. kép 3. 334
