Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

T. Bereczki Ibolya: Vezseny határhasználata a XVIII–XIX. században

hogy míg 1825-ben a földesúr által az eklézsia számára kölesnek adott föld az árvízmentes évben 469 véka termést hozott, a következő esztendőben „azon földnek eggy része el boríttatott az ár víz által, és tsak a' hátas részét lehetett szántani, termett rajta 30 véka köles."

33 Az 1828-as országos összeírás adatai szerint 1279 protestáns és 22 katolikus lakója van Vezsenynek.

34 Az 1827/28. évi járási summázat és az országos összeírás 42, illetve 61 telkes jobbágyot állapít meg. A két tabella között jelentős az eltérés a házas zsellérek számának megállapításában is: 90 a járási és 126 az országos összeírás szerint. Nem azonosak az állatlétszám adatai sem: az országos összeírás szerint az igásökrök száma 54, fejős tehenet 28-at, meddő tehenet 10-et, tinót, borjút 21-et jegyeztek fel, lovat 177-et találtak. A járási sommázatban 18 igásökör, 10 fejőstehén, 2 meddő tehén és 7 tinó, ill. borjú, valamint 126 hámos ló szerepel. A juhok száma a járási adókivetésben csak 100, míg az országos összeírás szerint 426. Az adóztatott házak számának megállapítása pontosnak tűnik: 185, illetve 188. Az 552 kisholdnak feltüntetett szántó meglehetősen kevés. A réteket 205, illetve 219 kaszás nagyságúnak állapítja meg a felmérés. Valószínűleg a legelőre járó nagyobb marhák 179-es és a kisebb marhák 106-os száma is csak hozzávetőleges pontosságú a járási összeírásban.

35 A falu gazdálkodásáról 1837-ben a leíró, Fényes Elek nagyon szűkszavúan beszél: „Határa mindennemű gabonát, 's kerti veteményt terem; vöröshagymája híres."

36 A kerti vetemények termesztése a XIX. század közepén a nyomáson kívüli földön folyt, legfőbb tere az úrbéri telekhez járuló veteményeskert lehetett. A kevés föld, a vízjárásos határ, és az ugyanakkor növekvő számú lakosság létfenntartása igényelte a határ intenzívebb használatát, piacon értékesíthető, jövedelmező növények nagyobb arányú termesztését. A Podmániczky-birtokok közül Tiszaföld váron 1845-ben ment végbe a tagosítás, mely 1846-ra Vezsenyen szintén végbement, s megtörtént az úrbéres részek és a földbirtokosok földjeinek elkülönítése. „A földbirtokosok majorsági földjei a' község déli oldalán kezdődvén nyugoti irányban terülnek, — Részleteinek következő helynevei vannak ... Bökönye-part, Tarackos-hát, Bóczi-part, Szilas."

37 „A községből keletfelé kiindulva, — Keletről, délről, 's részben nyugatról a községet és szántó földjeit a' tisza rétje ővedzi — a' fentebb említett irányban a faluhoz leg közelebb álló részlet, esméretlen eredetű Bencse néven esméretes.. ."

38 „A szántó földek a' községnek nyugati és éjszaki oldalán terülnek el. — a' volt úrbéres birtokok tagosított állapotban 4 düllőre osztva, — ezen düllőknek az I-ső Il-ik s. a. t. elnevezésen kívül semminemű külön neve nem létez. — a' volt úrbéreseknek adományozott, s 'a község határának leg nyugatibb részében fekvő földrészlet az egykor rajta termett földi eper miatt Eperjesnek neveztetik."

39 A jobbágykor és a tagosítás halvány emlékei ma is élnek. A földek elkülönítését és kiosztását így emlegetik: „Ez a Vezseny község János báróé volt. Ügy hittak. Oszt dolgoztak neki... kocsi ... mán lovakkal. Gazdák lettek volna, de nem volt földjük, mer csak haszonbérelték a János bárótul. Akkinek nem 33 Ref. Sz.: Ekkl. Prot. 1825. 34 PALUGYAY Imre, 1854. 383. 35 SOÓS Imre, 1973. 185. 36 FÉNYES Elek, 1837. 226. 37 PESTY Frigyes, 1979. 151. 38 Uo. 39 Uo. 150—151. 265