Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Asztalos István: Határhasználat Ikladon a XVIII. század közepén

ASZTALOS ISTVÁN HATÄRHASZNÄLAT IKLADON A XVIII. SZAZAD KÖZEPÉN IKLAD PUSZTA A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A Galga patak bal partján, Aszód város szomszédságában helyezkedik el Iklad falu. A középkorban hol falu, hol puszta, részben a Kartal nemzetséghez tartozó Saagiaké, másik részben a Sydoiak és — feltehetően — a mindkét nagy nemzetséggel rokon Ikladiak birtoka. A XV. században rövid ideig a Rozgonyiaké a Sydoiak—Ikladiak része. Ezt követően a Szendyeké, mely családnak örökösei, a Kálnayak a XVII. század közepéig birtokolták Ikladnak ezt a felét. A másik rész a Saagiaktól házasság révén a Herencsényiekhez, onnan a Bayakhoz, majd a XVI. század végén a Rádayakhoz került. A török idők jelentős részét Iklad mint puszta élte át. Csupán az 1610-es évek közepétől az 1670-es évek közepéig lakott hely. Ezt követően — egészen az 1752-es újratelepítésig — ismét puszta.

1 A XVII—

XVIII. század fordulóján a Rádayak igazolni tudták jussukat a Neoaquistica Commissionál, míg a Kálnay örökösök nem. Ráday II. Gáspár és fia, Pál országos közéleti szereplésük (különösen a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején) miatt nem foglalkozhattak Iklad újratelepítésével így aztán árendába adták az aszódi gazdáknak. Több forrásból tudjuk, hogy a bérlők nemcsak állataikat legeltették itt, hanem a Galga árteréből kiemelkedő, könynyebben megművelhető földeken szántóföldi gazdálkodást is folytattak, a dúsan termő réteket pedig rendszeresen kaszálták.

2 Közismert, hogy Ráday Pál 1711-ben III. Károly kezébe letette a hűségesküt, majd 1715. április 25-én Ilona testvérével (Tussay Györgyné) felosztották egymás között apjuk vagyonát, amelynek során Iklad félbirtokot Pál kapta. Az egykor országos rangú politikát folytató, ám a fejedelmével együtt elbukó kiváló uraság most a gazdálkodásba fektette ereje javát és arra törekedett, hogy Iklad másik felét is megszerezze magának. A Fiscussal lefolytatott tranzakció 1728-ban sikerrel járt, ettől kezdve az egész birtok a Ráday családé.

3 Ezt követően Ráday Pál azonnal felmondta az árendálási szerződést és majorságot létesített IkZadon.

4 A Galgán ekkor már létezett az egy kőre járó vízi* Jelen tanulmány kéziratának leadása után jelent meg a szerző Ikladról készült monográfiája. (Iklad — Egy magyarországi népek falutörténete. Aszód — Iklad, 1991.) 1 Iklad középkori birtoklástörténetével kapcsolatos források megtalálhatók Horváth Lajos: A Galga mente történetének írásos forrásai 1526-ig. Aszód, 1980.; Uő. Á Galga mente történetének írott forrásai 1526—1686. Aszód, 1981., továbbá Ráday Család Levéltára Általános Gazdasági Iratok (a továbbiakban Ráday Cs. Lt. ÁGI) 22., 23., 24. 2 Iklad árendálásáról tudósít bennünket Ráday Cs. Lt. ÁGI 22: az 1742. és 1774. évi tanúkihallgatások, valamint Horváth Lajos: A Galga mente történetének írott forrásai 1699—1728. Aszód, 1984. 91—96; 271—273. 3 Ráday Cs. Lt. ÁGI 22., 23., 24.; Hofkammerarchiv Wien Neoaquistica Commissio Fasc. 601. folio 304. 4 A majorság működésének bemutatásánál a Ráday Cs. Lt. ÁGI 22. jelzésű iratköteget használtuk. 243