Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Hidvégi Lajos: Sírok a határon. Középkori határjelek Cegléd és vidékén

volságra kerültek a határtól az évszázadok folyamán, mert már a felszínen nem látható belőlük semmi, néhány emberi csontmaradvány, kő és téglatörmelék. Temető voltukat a régész mutatja ki. BALHÁS (Abony, 08—9) 1450: Vadaeghaz, (?) Abony kataszteri térképe: Balhás. PmT 32. §. Mo. földrajzi п.: Bolháspartdűlő, Bolhásdűlő, Balháspuszta. Árpádkori temetőjének és templomának romjait a tószegi út mentén a Vigyázó (Akadémia) tanya iskolájának földjén találta meg Györe Pál abonyi múzeumigazgató. 1879-ben Abonyi Lajos (Márton Ferenc) a Bolháspartról származó honfoglaláskori sírleleteket — sodrott nyakperecet és karperecet küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

5 Balháspuszta feltehetően az 1450-ben említett Vadaegyházzal azonos. CSÁSZÁRTEMETÉS (Cegléd, L18) 1760: Császártemetés, 1368: Farkasakasztókörtvély. Zlinszky József irsai birtokos 1754-ben béreseivel erőszakosan elszántott jelentős részeket a ceglédi határból. Tanúkkal „igazolta" az általa kitalált határjeleket a tanúk borok és talán pénzek hatása alatt — mellette vallottak. A vármegye törvényszéke szolgabírákkal járatta be a határt a ceglédiek panaszára. Vitatott volt többek között az ősi Farkasakasztókörtvély helye, amelyet a ceglédiek megerősítettek egy öngyilkos tetemével. Erről vallja 1760-ban az egyik ceglédi tanú: „Hanem a Farkas akasztó körtvél fát tudja bizonyossan, hogy igaz választó határ jel légyen, mert midőn Császár nevű Czeglédi Ember magát fel akasztván oda temettetett a határ helére, a mint olyak temettetni szoktak, akkor Czegléden lakott, és annak holt testét ugyan e' fatens sógora Szőke István istrázsálta."

6 Ceglédbercel pusztabokrot 1783-ban kiszabadították a ceglédi birtoktestből, azóta a Cszászártemetés, Irsa és Ceglédbercel határán van. CSEKE (Cegléd J14). 1368: „.. .ecclesiam lapideam ruptam Cheke nominatam in honorem В. Virginis constructam.. ."

7 1701 : Cseke alias Berencsek. A Cseke szó Árpád-kori személynév volt (vö.: Kiss 1978, 598. old. Szatmárcseke címszónál). A Berencsike név talán a Berény és Cseke szó összetételéből keletkezhetett. Az Árpád-kori Cseke falu romokban heverő Boldogasszony temploma 1368-ban a ceglédi birtok 13. határjele volt. A puszta déli fele tartozott Ceglédhez. Északi felére vonatkozik az az adat, miszerint 1541-ben I. Ferdinánd Dobraviczky János fiainak és rokonainak adta Szele, Félegyháza és Györgye birtokot Berencsike pusztával. (Bártfai Szabó 1938, 1545. reg.) Az itteni határok sértetlenek voltak a török kor idején, a pusztákat legeltették. A török kivonulása után a ceglédiek földeket foglaltak a szomszédoktól, bekebelezték Cseke és Szentdemeter faluk másik felét. Az ellenük fölsorakoztatott tanúk közül Stephanus Juhász nyolcvan esztendős pásztor 1754-ben így vallott: „Kurucz világ előtt is 5 Arch. Ért. 1884. 160. 1. 6 Cegléd javára tett tanúvallomások a Cegléd és Irsa közötti határperben 1760. július 2i. Eredetije a CVL-ban. Urad. ir. 7 BARTFAI SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002—1599. Bp. 1938. 394. reg. 236