Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Hidvégi Lajos: Sírok a határon. Középkori határjelek Cegléd és vidékén

fontos kérdésre, hogy mekkora volt a kiterjedése egy Árpád-kori falunak. Mert a középkorban a falvakat darabszám adományozták királyaink, a legelső summázatot Szent István király egyházszervező ismert törvénye adja, mely szerint minden tíz falu köteles templomot építeni. Manapság a községek nagysága jókora eltérést mutat, ezekből még csak megközelíteni sem lehet a középkori telepek nagyságát. A határtemető leginkább templomrommal együtt van említve a határ járó jegyzőkönyvekben. Ezeken kívül a terepbejárások számos belső pusztatemplomot is találunk, melyek két-három kilométerre vannak egymástól, ezek hálózatából falvanként 1564 kataszteri holdra tehető az Árpád-kori faluk kiterjedése. így kapunk feletetet arra a kérdésre, hogy a szomszéd birtokos, ha elkívánta a másnak jutott fél falut, mekkora területre volt igénye. Családtörténet-kutatók is tájékozódhatnak, ha a birtokszerző ős — az Árpád-korban — harmadmagával kapott egy falut, fejenként ötszáz-ötszáz hold birtokhoz jutottak. Mélyreható változást szenvedett az ország településhálózata a mongoltatárok dúlásainak következtében. A falvak százai néptelenedtek el, s a pusztulás teljes volt, mint egy svájci korabeli krónikás írja: „Magyarország, háromszáz éves fennállása után, a tatárok dúlásai következtében megszűnt." Ha megmaradtunk is, a két nagy folyó közén csak Pánd falu őrizte meg eredeti kiméretét, a többiek, az újjáépítésben pusztabokrokként népesedtek be; egy falu és a pusztán maradt két vagy több lakatlan település. Az ősi hálózatot a tatárnemjárta vidékek őrizték meg, ott ma is tömegével vannak ezerötszáz holdas faluk, illetőleg nyolcszáz hold kiterjedésű félfaluk, félegyházák. Baranyában 163, Vasban 107, Zalában 141, valamint a Felvidéken Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Zólyom és Hont vármegyékben.

2 Ujabb kérdés, mikor települtek az Árpád-kori faluk? — Szent István egyházszervező rendelete előtt már állniok kellett, mert tíz falunak volt kötelessége templomot építeni. Igazolja Tari Edit ceglédi régész ásatása, aki a Töröttegyháza-i romtemplom alapfalai alatt egy csontvázat talált.

3 A sírkertek korábbiak mint a templomok. Kellett egy erőnek lenni, amelyik megszüntette vagy továbbfejlesztette a honfoglaláskori sírkerteket, s a falvak településekor új temetőket, immáron a nemzetségiek jellegét megszüntetve, faluközösségivé alakította. Szent István már egy kiforrott faluhálózatot talált. „A magyar nép a X. század második felében már megérett a keresztény eszmék és nyugati intézmények befogadására, csak vezetőre volt szüksége, aki kora követelményeit felismerve, helyes útra terelje. Ez a vezér érkezett el Géza fejedelem személyében."

4 A XIII. század második felében létrejött pusztabokrokban feltűnő a félfaluk száma, Cegléd és vidékén tizennégy fél puszta került más-más birtokos kezére, tápot adva a villongásokra. Balhás-Vadaegyháza, Cseke, Csetharaszt, Csetnek, Erkusbuda, Kilsőhegyes, Kőegyház, Martonföld Milulaka, Szentdemeter, Szőkeegyház, Téglaegyház, Toröttegyház és Závorhalma. Az egy Martonföldet kivéve, mind a tizenhárom megőrizte évszázadokon át a középkori nevét. Egyenkénti vizsgálatuk előtt megjegyzem, hogy a temető-határjelek közül, mértani pontosságában ma már csak Cseke, Csetharaszt, Töröttegyház és Závorhalma mutatja szilárdan a hatszáz éves jelét, a többiek kisebb-nagyobb tá2 Statisztikai közlöny, 1970. 3 Tari Edit szóbeli közlése 1990. őszén az ásatás után. 4 HÓMAN Bálint: Géza fejedelem történeti szerepe. Magyar történet I. k. 166. 1. Kir. M. Egyetemi Nyomda, Bp. 1936. 234