Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Nagy Varga Vera: Benedek Péter gyűjtemény a Kossuth Múzeumban (néprajzi forráselemzés)

„Tanácsomra elhagyja a gyárat és szülőfalujába megy, hogy napi foglalatossága mellett szabad óráit a rajzolásnak szentelje. Azóta állandó levelezésben voltam vele, s ha késtem néha az írással kemény szemrehányásokban volt részem. Va­lami ösztönös sejtés él benne, hogy én vagyok az, akiben megkapaszkodva erő­sen, új világ nyílik számára ... Egy halálraítélt sóvárgásával áhít ja az újjászü­letést, mely meghozza számára azt, hogy festő lehessen." 27 Patrónusához írt le­velében vall az őt leginkább izgató gondjáról, felismert tehetségéről. „A tehet­ség megvan bennem, de el kell veszni, ha senki sem segít rajtam." 28 Élőszóban haláláig nem tud megszabadulni félénkségétől, mondatai befejezetlenek marad­nak, vagy érthetetlen motyogássá torzulnak. 29 De a személyes jelenlét nélküli kapcsolattartásban (a Bálint Jenővel folytatott levelezésben) jól fogalmazó, ma­gát írásban kifejezni tudó személyiség képe bontakozik ki előttünk. Benedek Péter református volt, de a kalocsai érsekség egykori jobbágyfal­vában élt. Ha katolikus lett volna, az érsek támogatta volna őt a tanulásban. Benedek Péter ezt a konfliktust mégsem a másvallású mellőzöttségeként élte meg, hanem úr és paraszt ellentéteként. A vallási mezőben keletkezett konflik­tus áthelyeződött a társadalmi mezőbe. Ezt látszik igazolni az az eset, amely az 1920-as években történt. „Sok történet még most is friss az emlékezetemben a kiállítással kapcsolatban. Például Bálint Jenő úr látogatása Úszódon. Ez már a kiállítás után volt. Vártuk őt a hajóállomásnál, örömmel vártuk. Hát csak jött a hajó Paks felől közelebb és közelebb, ahogy a dunaszentbenedeki erdőnél ki­bújt. Mindig közelebb jött, mire az érkezési ideje eljött. Meg is érkezett a kikö­tőbe, nem igen késett. Sípol nagyot a hajó. Megállt, kikötött. Mondtam a mel r lettem levő testvéremnek, hogy az ám a Bálint Jenő nagyságos úr ni ott a hajó­szélen. Várjuk a kiszállókat. Balról áll az állomás kijárójánál Úszód község in­telligenciája. Külön csoportot képezve. Mihályfi Emil főjegyző, Vincze Viktor körorvos, Katona István róm. kath. lelkész, esperes, Czuczor Gergely reformá­tus lelkész, Háhn Dezső gyógyszerész és még talán többen. Énbennem élt a dac azért, hogy nem törődtek velem idejében, míg gyerek voltam. Mikor jöttek a kiszállók odamentem a híd kijáródeszkájára és eléje mentem a nagyságos úrék­nak és köszöntöttem őket. De itt én voltam a fő a Bálint Jenő úr fogadásán és én kerülve elvezettem a nagyságos úrékat odébb és úgy mentünk aztán hozzánk. Ezek az urak meg várták, hát ővelük semmise lesz? Várták, hogy majd bemu­tatom nekik a Bálint Jenő urat. Már úgy lett volna illendő részemről, de nem tettem ... Nagyot néztek utánunk az urak, valami különös volt nekik az biztos, mert láttam rajtuk ... A szomszédok is néztek bennünket ... Vasárnap elmen­tünk a templomba. Beültünk az elöljárók melletti első padba... Aztán mentünk az elöljárókkal a faluházához. A kultuszminiszter úr megbízásából a nagyságos Bálint Jenő úr nekem műtermet akart építtetni és ez okból óhajtott az elöljá­rókkal tanácskozni." 30 így vett elégtételt magának Benedek Péter az őt ért sé­relemért. Ez az érzés teljesen új volt számára, a tehetsége ébresztette föl benne. Ez inspirálta arra a vakmerőségre, hogy az urakkal egyenrangúnak érezze ma­gát. Nem volt azonban sértődött, az említett elöljárókat később lefestette, sőt Katona István esperesről két képet is festett. 31 Feltámadó önérzetével jól meg­27 BÁLINT Jenő, 1923. 15—16. 28 BÁLINT Jenő, 1923. 17. 29 IKVAI Nándor, 1966. CKM Hangarchívum 23. 30 BÁLINT Jenő, 1928. 24—26. 31 IKVAI Nándor, 1966. CKM Hangarchívum 23. A rosszabbnak tartott álló alako? képet a modellnek ajándékozta. 28

Next

/
Thumbnails
Contents