Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Torma István: Bernece és Baráti a középkorban

Gáspár honti főesperesnek és esztergomi kanonoknak, továbbá András deáknak, majd egy hét múlva Makófalva-i Mihály kanonoknak és Verebély-i Tóth Tamás deáknak adományozta.

48 Ugyanebben az évben Kopasz Demeter bernecei nemesi kúriáját, amelyet maga kezdett el építeni, két bernecei szántófölddel együtt Szálaspataki Oláh Jánosnak zálogosította el. A Ság felé fekvő Harasztalja négy, a Dobogó három ekealj nyi volt.

49 Bernece nagy kiterjedésű határának csak a Kemence-pataktól Ny-ra fekvő alacsonyabb, laposabb része alkalmas igazán szántóföldnek. Ez a terület azonban csakhamar szűknek bizonyult, ezért ki kellett irtani a földművelésre kevésbé alkalmas 250—400 m-es hegyek lapos tetején és enyhébb lejtőin is az erdőket. A Bernecétől K-re található irtványföldek sorsának újkori alakulásával NOVÁKI Gyula foglalkozott. Az 1779—1780. évi térkép mintegy 25 különböző méretű szögletes parcellát tüntet fel, köztük több pusztán hagyott irtvány t is (3. kép). A 19. század közepére az irtványföldek felhagyása, a beerdősülés folyamata — különösen a K-i, magasabban és távolabb fekvő részen erősen előrehaladt. A Jelene-hegyen az erdőben három olyan parcella maradványát sikerült megállapítani, amely az említett térképen is szerepel. A legépebben megmaradt szántóföld mérete 300X90 m. A Jelene-hegy D-i lejtőjén hat, nagyjából párhuzamos, részben egy-egy terasz szélén futó kősor és egy földterasz figyelhető meg. Nem foglal állást a szántóföld-maradványok keletkezési idejét illetően, de feltételezi, hogy a Börzsönyben már a 14—15. században számolni lehet magasabban fekvő irtványföldekkel.

50 Az 1468-ban leírt szántóföldek közül irtványföldnek tartható a Kresthwensarkban, a Tordavacshegy alatt, a Kismeződ mellett és a Szuhatorokban fekvő; a 11 földdarab közül tehát legalább négy. Ezeket egyrészt legalább egy oldalról bokros, bozótos terület határolja, másrészt földrajzi elhelyezkedésük utal erre. Legkeletebbre a szuhatoroki szántó feküdt, ez a mai Csónak-órnak felel meg, ahol a többször említett térkép szintén irtványföldet ábrázol a 300—350 m magas hegyen. Ettől kb. 1500 m-re K-re helyezkednek el a jelenchegyi szántóföld-maradványok, amelyeknek középkori eredete szintén valószínűsíthető. A többszöri elparlagosodás és újra feltörés következtében a középkori parcellahatárok ma már feltételesen sem állapíthatók meg. Magasan fekvő szántóföldre jóval korábbi adatunk is van: A fentebb tárgyalt 1283. évi határjáráskor a Karulpataka és a Marospataka közötti hegyen és az utóbbitól Ny-ra emelkedő hegyen is szántóföldeken át haladtak. A két patak közti, ma már erdővel fedett, 350 m-t meghaladó magasságú hegyet Szántó-hegynek nevezik. Az 1779—1780-ban készült térkép a hegy Ny-i, nagyobb ágán irtványt, a K-in elhagyott irtványt ábrázol (4. kép). Megfigyeléseink szerint a parcellák a lejtő irányában húzódtak, ezért számtalan, mára már 2—3 m mély, 5—10 m széles, 50—200 m hosszú eróziós árok keletkezett, ami végül is a szántóföldek felhagyását okozta. Ugyancsak szántóföldek voltak 1283-ban a később szőlővel beültetett 260 m magas Fehér-hegyen is. A két falu végig lakott volt a török korban is, ennek az időszaknak kimerítő történeti statisztikáját Dóka Klára tanulmányából ismerjük,

51 adatainak megismétlésétől hely hiányában eltekintünk. 48 Esztergomi Káptalan Levéltára o. It. 16—4—10; 16—4—11; 16—4—12. Részben említi BAKÁCS István 1971. 234, 433. 49 Garamszentbenedeki konvent o. lt. 1116. Röviden említi BAKÁCS István 1971. 234, 351. 50 NOVÁKI Gyula 1975—1977. 63—72, 74—75. old. 10—16. kép. 51 DÓKA Klára 1977. 218