Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bagu Balázs: Bátyu község földrajzi nevei és néprajzi vonatkozásai

rögzíti a kis- és nagy előtaggal. S csak akkor, ha legalább kettő van egyazon nevű dűlő. A múltnak ismerete fontos a jövő építése szempontjából. A jövő a múltnak a folytatása. A 24. órában igen fontos, hogy ezeket a lassan kihalóban lévő földrajzneveket összegyűjtsük. Ebből nekem sikerül mintegy 160-at megmenteni a teljes pusztulástól. ADATTÁR 1. számú melléklet Nyelvjárási szövegmelléklet A farsangi szokás ki fele halóba van. Hogy is vout ez rigen, mán nehiz is rá emlíkezni. A farsangnak a vige felé, húshagyó kedden a legínyek öszeszedőüdtek. Minden leginynek a kézibe vout valami: konyou, pergöu, síp, ostor vout két rósz fedő. Elindútok végig à falun. Ahun mán húsz íves avagy ettű időseb jány vout, hát megáltok. A kapuba csufnótákat danotak. Megszólaltak a kongók, pergőük, sipok, az ostorok patoktok. Vout hát lárma, ez vagy tizenöt pereik tartott. Osztán a vezér villanylámpa fény iné felolvasta jó hangosan a becstelen részt. De akattok ojan helyre is, ohun a gazda kiugrott osztán baltává meg más ütlegge üszte el az ü jánya csufolojit. Vout, aki figyelembe se vette, ez okosabban tette. Ojan aszony is vout, aki piszkos vizet öntött közzéjök, akit etanáltak, mehetett haza fele. Rígen arú vout híres a farsang, hogy akko tartották a legtöb lakodalmat, ekko nősűtek a legények. A kendertű a vászonig Húsvét után legtöpször mekkezdődött a tavaszi mezeji munka: a szántás, vetis. Vetettek tavaszi búzát, tengerit, krumplit, zabot, kendert. A kendernek jó főüd, porhanyós kellett. Úgy is hijtuk kender főüd. Ez a kender egész éven át munkát adott az asszonyoknak. A vetist szamává be kellet takarni, mert a kender gyenge növény vout. Miko megnöüt a virágost ki kellet nyűni. A magos megmarat magnak. A virágost elvitték a posványos vízbe ásztatni. Ahon karou közé lefektettík, majd mazzaggal lekötötík, a tetejire sárt tettek, hogy nyomja le a víz alá. Két hét múlva kikötötték és hazahoszták az udvaron szítterítve kiszárították. Ezután a vájoura tették. Estire nyouc-tiz jányt hijtak össze, akik a karfába fogózva a tornácon lábba puhára dörzsőtik. A legények ementek a törőbe és ottan a jányoka danoltak, amej a csendes nyári estén messzire nagyon szipen hangzót. Kisöüb fábu kézzé körbe hajtott törőübe rakták az evágott kendert. De itten is a jányok és legények nótaszó mellett körbe hajtva megtörtik a szöszt. Ezután nígy-öt öregasszony vout a gerebenezisnek a mestero, akik osztájoszták a szöszt, mejnek neve aprószösz és a java a kocs nevet kapta. Má szeptemberbe mekkezdődött a fonás, ki kézzé, ki kerekes guzsajja éiccakáru-eiecakára nyálazva és szájba rágva a csepüt, hogy töb nyála legyen. Mindenki iparkodott, mer régen ebbü vout a vászonying, meg a férfiaknak is a nőknek is az asó ruha, amejnek a neve pendej vagy gatya. De vout ennek még fojtatása is: a szapulás, vagyis a mottólára leszedet fonalat hamus lugga, addig szaputák amik szíp sárga nem lett. Asztán a fojón szipen kimosták, ha mekszáratt bakon gombojégba tekertik, a vetőn megvetettik. Esztovára húzva mekkezdődött a szövis. Ami bizony élig szaporátlan vout, uty hogy keit sor, amik kitett nyoc métert élig vout leszűni két nap. De ehhe még etty segítöü kellet, aki csüllöt, vagyis csűre tekerte a gomojbú a fonalat. A férfiak az én emlékezetembe még ráncos bű gatyában és vászon ingben jártak még a templonyba is. Vout pamutos vászony, még tiszta vászony is. Elmondta: Bogu Géza nyugdíjas, volt gazdálkodó, 67 éves Gyűjtötte: Bagu Balázs magyartanár 204