Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez

kain. Nem honosodtak meg például a parasztságnál az egyetlen központi lábon ezek használata meglehetősen korán kimutatható (5. kép). Sőt ebből az időből nem csupán Itáliából idézhető már ábrázolás, de az egykori Magyarország területéről is, mégpedig olyan példányé, amely a trienti freskón láthatóhoz hasonlóan, karácsonyfatalp-szerű lábon áll. Ez az asztalka a lőcsei Szent Jakab-templomnak az irgalmasság cselekedeteit bemutató, XIV. század végi freskósorozatán szerepel, azon a jeleneten, ahol éhező képében Krisztust vendégeli meg egy polgári házaspár, ház előtt, a szabadban.

82 A nyugat-európai újítások nem tudták ugyan elérni a magyarországi parasztságot, belső fejlődésnek köszönhetően azonban kialakult az Alföldön, a Tiszántúlon és a Bánátban elterjedve, egy sajátos helyi változata az asztalszéknek. Ennél kerek nyílást vágtak az asztallapba vagy esetleg sekély bemélyedést készítettek, a bogrács biztonságos elhelyezése érdekében.

83 A szerkezeti újításokból azonban — a magyar parasztság helyzetéből érthetően — so*káig kimaradt a mgyar asztalszék. Erre csak a századforduló táján került sor, amikor a kávás szobai asztalok mintájára alakíttattak ki módos családok asztalossal az asztalszéknek megfelelő hsználatra kis asztalkákat, melyek nyomán barkácsolók is összeütöttek ilyeneket házilag. Hajdúszoboszlóról — kerek szék, újabban kerek asztal névvel —,

M továbbá Szolnok megyéből

85 és Szakmarról (Bács-Kiskun m., 18. kép)

86 származó emlékek jelzik az ilyenek széles körű elterjedését az Alföldön. Mindezt azonban, főként a megfelelő gazdasági lehetőségek híján, korántsem követte a hagyományos asztalszékek általánosabb felváltása mesterember kezéből kikerült asztalkákkal. 1965. évi szakmári gyűjtőutam alkalmával tapasztalhattam, hogy ott a szegény családok továbbra is a régies, a neve szerint kerek, de tulajdonképpen ovális lapú (16. kép) vagy pedig a négyszögletes asztalszéket használták.

87 A tehetősek viszont már a két világháború közti időszakban is rendszerint asztalossal csináltatott, kerek, de inkább négyszögletes lapú, kávás felépítésű kisasztalnál ettek (18. kép). Ha azonban megvolt a háznál az öröklött, régimódi bútordarab, módos helyen sem restelltek továbbra is azt venni elő. Az efféle egyszerű tárgyak esetében a közösség még a leggazdagabbaktól sem követelte meg az újdonságok feltétlen elfogadását. Jellemző, hogy a 17. képen bemutatott példány egészen a második világháború idejéig asztalszékként szolgált egy 60 holdas, 1889-ben született parasztasszonynál; csak a háború után tették ki vízszéknek a kisházba, a nyári konyhába. Pedig a ház tisztaszobájában az 1903-ban kelengyébe kapott polgárias bútorok álltak. Sőt az előszobát — akárcsak a 18. képen bemutatott asztalkát birtokló család — azonnal követve, az úri házakkal egy időben, a Kalocsán megfogalmazott, folklorizmus ihlette ideálokat, már 193682 Képét lásd pl.: RADOCSAY Dénes 1954. LXII. tábla; vö.: VADÁSZI Erzsébet 1987. 65. 83 BARABÁS Jenő 1989. 260. térképlap; Szolnok megyét illetően lásd: SZABÓ László—CSALOG Zsolt 1974. 254—255. 84 FÖLDES László 1962. 63. lap, 7., 11., 13., 19—20. kép. A Földes László által a Néprajzi Múzeumba behozott egyik példány a századelőn készült (61. 115. 46. ltsz.), a tanulmányában közölt darab (62. 5. 1. ltsz.) készítési ideje nem ismert; ez utóbbi példány korábban, amíg otthon használták, sima lapú volt, és csak miután az egyik helyi juhtartó társaság tulajdonába került, vágták rá az előző példányon meglevőhöz hasonló, kerek, bográcstartó nyílást. 85 SZABÓ László—CSALOGH Zsolt 1974. 255. 86 FÉL Edit 1938. 250. 87 Az 1965. évi gyűjtőút során három ovális lapú, négylábú példányt láttam, több négyszögletes mellett; akkor még mind eredeti funkcióban volt használatban. 160