Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez

pókon túliakon is megfigyelhető, nevezetesen XVI. századi jeleneteken, a német (11. kép) és a németalföldi anyagban

66 egyaránt. Néprajzi megfigyelésekből hasonló felhasználásra Magyarország területéről is idézhető példa,

67 ahogy Ukrajnában ugyancsak szokásban volt a kerek asztalszéken való kenyérdagasztás, tésztanyújtás.

68 Ezek után felmerül a kérdés, hogy az asztalszékek magyarországi használatára nézve milyen, a korábbiakban megfogalmazottakat kiegészítő tanulságot kínálnak a most idézett külföldi adalékok? Elsőként talán azt érdemes hangsúlyozni, hogy noha a szék (evőszék, asztalszék stb.) szóval jelölt asztalkáról szótörténeti alapon az nagy valószínűséggel feltehető, hogy már a honfoglalás előtti időszakban tartozékává vált a magyarság előkelői otthonának,

69 a magyarországi parasztságnál a tárggyal kapcsolatban érvényesülő szabályok nem ekkorról datálódnak. Ez nagyon is természetes, minthogy ezek lényegében a szentsarokbeli magas asztalhoz való viszonyra vonatkoznak, így elsajátításuk is csak annak meghonosodása után képzelhető el. A paraszti használatra tehát — függetlenül attól, hogy maga a tárgytípus mikor vált ismertté a magyarok körében — a környező népeknél meggyökeresedett gyakorlatnak lehetett döntő befolyása. Az európai gyakorlathoz való igazodásra figyelmeztet az 1360 körül keletkezett Képes Krónikának az a miniatúrája is, amely Nádorfehérvár elfoglalása után a zsákmányul szerzett pénz igazságtalan elosztását jeleníti meg (12. kép). Az itt látható asztalszékhez párhuzamul kínálkozik a Szász Tükör a XIV. század első negyedéből való képes változatának az az illusztrációja, ahol katonai táborban asztalszéknél étkező hűbéres katonát láthatunk (13. kép). A bútordarabnak itt is, ott is négyszögletes a lapja. A Képes Krónika-beli négyszögletes lappal ellátott asztalszék, továbbá XV. századi és a XVI. század első felében festett magyarországi ábrázolásokon előforduló, hasonló megjelenésű példányok egyaránt arra figyelmeztetnek,

70 hogy ekkorra a lakáskultúra ezen szerény mellékszereplőjének az esetében is nem csupán átvettük már, de sokoldalúan alkalmaztuk is a magas asztaléhoz igazodó formájú, ám ez idő tájt még tőlünk nyugatabbra is csak vagylagosan elfogadott változatot. Ami az asztalszéknek a magyarországi parasztságnál való elterjedését illeti, egy dologra különösen fel kell figyelnünk, mivel azt jelzi, hogy ennek a bútordarabnak a befogadása nálunk még a XVI. század dereka előtt, pontosabban a török hódoltság bekövetkeztét es az ország három részre szakadását megelőzően le kellett, hogy záruljon. Egyedül a korai meggyökeresedés magyarázhatja meg ugyanis azt a tényt, hogy hazánkban már nem tudtak elfogadásra találni a Balkánon meghonosodott, török nevet (szofra, szinija) viselő kerek lapú asztalkák, 66 HANSEN, Wilhelm 1984. 279—280. kép. XVI. század eleje, asztalszék kerek és nyolcszögletes lappal. 67 A Néprajzi Múzeum idevágó tárgyaihoz gyűjtött adatokból véve a példát, a 62. 110. 18. ltsz.-u, a németek lakta Puláról (Veszprém m.) származó példány helye a tűzhely mellett volt, rajta a főzéshez szükséges edény, élelmiszer. Eközben megfelelő idő esetén, a nyári időszakban vacsoráztak is mellette a szabadban, de igénybe vették gyümölcsszedésnél is (gyűjt.: K. Csilléry Klára). A Tarpáról való (SzabolcsSzatmár m.), 64. 87. 117. ltsz.-u négyszögletes lapú „asztalszék" helye is a konyhában volt, a konyhai asztal mellett; tésztagyúrásnál és más itteni munkánál használták, mindamellett erről is étkeztek nyáron a ház előtt (gyűjt.: Morvay Judit és Molnár Mária). Mindkét tárgy a múlt századból származik. 68 BLOMKVISZT, E. E. 1956. 421. 69 Lásd a 12. jegyzetet. 70 K. CSILLÉRY Klára 1982. 253. 157