Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez

nem arra a tényre, hogy Európa nyugati felében a jelenkorból ismert ilyen könnyű, kerek asztalszékek mind kisegítő szerepűek voltak, szemben a család — meg esetleg a cselédek — tégîalap alakú lappal ellátott, nehéz és nagy étkezőasztalával, így volt ez Északnyugat-Németországban, az alsó-szász vidéki parasztság csarnokházaiban, ahol a családi étkezés nagy asztala a „férfioldalon", a középütt égő tűztől jobbra állt, míg az asztalszék (3. kép) a másik oldalon, a háziasszony munkahelyén.

29 A francia parasztházaknak az előbbiekhez hasonlóan kerek lapú és három — néha négy — lábú asztalkája helyét a nehéz étkezőasztal közelében volt szokás kijelölni, mivel többségükben tálalóasztalként használták őket; számos elnevezésük is erre a szerepre utal, így északon: „kenyeres asztal", borvidékeken: „boros asztal", másutt: „vajas asztal" stb.

30 Másrészt viszont Közép- és Kelet-Európa mindazokon a vidékein, ahol meghonosodott az asztalszék, úgy látszik, elsősorban étkezésre szolgált, úgy, ahogyan Magyarországon. A kétféle étkezőasztalnak az egymáshoz való viszonya is hasonló volt a minálunk ismerthez. így Lengyelországban is az asztalszéket használták — mely ott csak négyszögletes és négy lábú változatban volt használatos — a hétköznapi, a szentsarokbeli nagy asztalt pedig csakis a jeles ünnepeken tartandó étkezésekhez.

31 Hasonlóképp hétköznapokon ettek a Fehér Kárpátok vidékén, Vágbeszterce környékén elterülő szlovák falvakban a kerek lapú, három lábú asztalszékről; habár ez ott rendkívül kevés háznál fordult csak elő ; hétköznap az itteniek rendszerint különféle szükségmegoldásokkal éltek, ünnepen viszont ők is a nagy asztalnál tálaltak.

32 Ukrajnában nyáron az udvaron ebédeltek a 25—35 cm magas kerek asztalkánál vagy ettek mellette dinnyét és mást, földön vagy kisszéken ülve körül; innen a doni kozákoknál a „nyári földi asztal" vagy az Azovi-tenger környékén a „dinnye-asztal" elnevezés. Az ünnepi alkalmakkor azonban itt is a lakásbeli magas asztalnál — mely több felé asztallappal ellátott ácsolt láda volt — volt szokás teríteni.

33 Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy egykor a befogadás egymásutánjában másutt is előfordulhatott a magyar köznépnél megállapítottnak megfelelő sorrend, és nem egy olyan korábban mindennemű asztal nélkül étkező csoport lehetett, amely előbb fogadhatta el, reprezentációs, ünnepi szerepkörrel a magas asztalt és majd csak ezt követően, az eredetét tekintve jóval archaikusabb, kerek asztalszéket. Erre alighanem végül nem is került sor mindenütt — és ez is hasonlónak látszik a Magyarország esetében megfigyeltekhez —, másként nem hiányozhatna oly sokfelé a meglétét bizonyító adat. Bár ehhez hozzá kell mindenesetre tenni, hogy az európai parasztságnál való elterjedés biztosabb megítélését nagyban gátolja, hogy számos országban a szakirodalom máig sem igen veszi figyelembe az egészen egyszerű, használati bútorokat. Az újabb kutatásaim során megismert legkorábbi olyan ábrázolások, amelyek parasztok, illetve pásztorok használatában jelenítik meg az asztalszéket, Itáliából valók és egy képes egészségügyi kézikönyvben találhatók, mely Ibi Botlan táblázatai nyomán készült a XIV. század végén, gazdag veronai család részére. A minket érdeklő bútordarabot láthatjuk például egy hajlított parasztház saroktornácában (4. kép), míg másutt ugyanilyen négyszögletes példányt 29 DENEKE, Bernward 1969. 79.; KAISER, Hermann—OTTENJANN, Helmut 1984. 99—100. 30 CUISENIER, Solange—WATIEZ, Annie 1984. 22., 264—265. 31 REINFUSS, Roman 1977. 106., 136., 285—286. lap, 104. kép. 32 PLESSINGEROVÁ, Alena 1962. 229—256. 33 BLOMKVISZT, E. E. 1956. 421—422. 152