Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Fejér Gábor: Az apátfalvi festő asztalosság kialakulásának kérdése

FEJÉR GABOR AZ APÄTFALVI FESTŐASZTALOSSÁG KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ K. CSILLÉRY Klára 1983 őszén Makón, a „Makói parasztbútorok" kiállításmegnyitóján nagyon plasztikusan vázolta fel a kutatástörténet azon anomáliáit, amelyek az alföldi népi bútorfestésről

1 szerzett ismereteinket napjainkig meghatározzák. Ezek legfőbb jellemzői a gyűjtések késői megindulásából fakadóan a tárgyi gyűjtemények viszonylagos szegénysége, és az anyag rendkívüli területi egyenetlensége.

2 E megállapítások nyilván a Délkelet-Alföldre, mint régióra is igazak, ahol is szintén ténybeli hiányosságok magyarázhatják a szakirodalom szűkösségét. Jól érzékeltethető ez a bő egy évtizede megjelent Magyar Néprajzi Lexikon idevonatkozó címszavainak ajánlott irodalmával, melyek között jószerivel nem található nagyobb lélegzetű tematikus mű.

3 Ilyenek egyébként sem jelentek meg nagy számban, csupán K. CSILLÉRY Klára hódmezővásárhelyi tanulmánya, TÁBORI Györgynek Békés megye festett bútorairól írott cikke, és JUHÁSZ Antal makói menyasszonyi ládákat bemutató rendkívül lényegretörő, rövid összefoglalása említhető.

4 Nem csodálható tehát, ha a feloldásra váró kérdések sora fogalmazódott meg a legújabb és legteljesebb szintézis lapjain, a „Csongrád megye népművészete" című kötet vonatkozó fejezetében is.

5 Ez a munka rendkívüli adatgazdagsága mellett, szerzője K. Csilléry Klára mindenre kiterjedő figyelme révén érzékletes illusztrációja a már említett nehézségeknek, s amelyekkel a kutató lépten nyomon szembesülni kényszerül. Ha a tárgyi anyagban megmutatkozó űrök áthidalásának bonyodalmaitól eltekintünk, akkor a problémahalmaz véleményem szerint két fő csomópont körül sűrűsödik össze. Egyik az, hogy a városokban — mezővárosokban a tárgyalt bútordarabok vajon milyen mértékben voltak jelen a népesség (vagy háztartások) egészéhez viszonyítva, továbbá akár készítőik, akár használóik révén relevánsán rögzíthetők-e valamilyen egzakt módon körülhatárolható társadalmi csoporthoz.

0 A válaszok birtokában valószínűleg árnyaltabban lennének láthatók 1 A dolgozat a „búsorfestés" terminust a Magyar Néprajzi Lexikon (=MNL) meghatározása szerint (K. CSILLÉRY Klára 1977b) használja. A továbbiakban a „festett bútor" az ily módon kikészített tárgyféleséget jelöli. 2 A makói József Attila Múzeum (=JAM) Néprajzi Adattára: JAM NA 29—88. 3 Vö.: K. CSILLÉRY Klára 1977a, 1979, 1980. 4 K. CSILLÉRY Klára 1983; TÁBORI György 1974; JUHÁSZ Antal 1982. Az idézett művekben további irodalmi utalások találhatók. A makói bútorok irodalmának legutóbbi összefoglalását 1. Fejér Gábor é. n. jegyzetapparátusában. 5 K. CSILLÉRY Klára 1990. 6 Általánosan elfogadott, hogy a festett bútorok megrendelői a „módosabb" rétegekből kerültek ki, erre nézve 1. K. CSILLÉRY Klára 1985. A készítőket illetően K. Csilléry Klára 1990. 146. kérdésként veti fel, hogy a kortárs iparművészeti alkotásokat létrehozó asztalosok azonosak lehettek-e a népi darabok alkotóival. Juhász Antal 1965. 324—325. rögzíti, hogy Orosházán elkülönültek az áruikat vásárra hordó asztalosok a műbútorasztalosoktól. A vásározó asztalosoknak, a két világháború közötti időszakban való hasonló megkülönböztetésére vonatkozó adatokat magam is gyűjtöttem Kiszomboron, 1988—89-ben. 131