Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Sabján Tibor: Gondolatok az alföldi tüzelők történetéhez

csiilagfürtszaima, egyéb, gombákkal fertőzött szalmafélék, izék és rozsé. Pontos statisztikai adatok ezek közül csak a tengeriszárra, a napraforgókóróra és repceszalmára vannak. Az 1923. és 1924. évek átlagában hazánkban 24 millió métermázsa tengeriszár termett. Tekintve, hogy ennek egyrészét feltépve takarmányozzák, a visszamaradó lerágott szárat az egész mennyiség V4 részére tehetjük. A lemorzsolt száraz csutkát a tiszta szem súlyának 20%-ában véve fel, az mintegy 3 millió métermázsára becsülhető. A tengeritermelés révén tehát összesen 9 millió métermázsa tüzelőszert nyerünk. Hogy ezt tényleg még a tél folyamán elégessük, azt már a tengerimoly ellen való védekezés is megkívánja. A napraforgókóró mintegy 100 ezer métermázsát, a repceszalma 500 ezer métermázsát, a cirok, mák, csillagfürt és egyéb, másra mint tüzelésre alig használható szalmafélék, a kenderpozdorja és egyéb hulladékok összesen még 400 ezer métermázsát tehetnek ki, úgyhogy szántóföldi terményeink hulladékaként összesen 10 millió métermázsa tüzelőszer áll rendelkezésünkre."

37 Nos, a fenti mennyiségek semmi esetre sem lebecsülendők, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ennek csak egy részét — valószínűleg jelentős részét — termelték meg a kívülfűtős kemencék elterjedési területén. Hasznosításuknak egyetlen célszerű módja a fűtés volt, amelyre legalkalmasabbak az évszázadok folyamán erre használt és a gyorsan ellobbanó anyagok tüzelésére specializálódott alföldi kemencék voltak. Ha már a kemencék modern megközelítésű értékelésénél tartunk, érdemes vizsgálat alá vennünk azokat a hőszigetelő anyagokat, melyeket a kemencék feneke alá terítettek a hőtartás fokozására, a padka és a padló irányába történő lehűlés csökkentésére. A szóba jöhető anyagok közül a homokot, a kavicsot, a cserép-, és téglatörmeléket, valamint az üveget kell megemlítenünk. A fent felsorolt anyagok legtöbbjének ismerjük a fizikai mérésekkel meghatározott hővezetést tényeződéit Erről most annyit kell tudnunk, hogy a jó hőszigetelő anyagok rosszul vezetik a hőt, és a rossz hőszigetelők jó hővezetők. Megemlíthetjük még, hogy az anyagok hővezetése arányos a testsűrűséggel, tehát a nehezebb anyagok könnyebben vezetik a hőt. A fent felsorolt anyagok közül legjobb hőszigetelési tulajdonságokkal a kavicsfeltöltés rendelkezik, hiszen hővezetési tényezője 0,35 W/mK. Ezután a homokfeltöltés következik 0,58 W/mK értékkel. A fenti anyagokkal keverten alkalmazott cserép- vagy téglatöredék hővezetési tényezője 0,5 W/mK érték körül mozog, az alkalmazott anyag sűrűségétől függően. Az összehasonlítás 'kedvéért megemlítenénk néhány más anyag hővezetési tényezőjét is, így a kőlapburkolaté 3,5 W/mK, míg a kavicsbetoné 1,28 W/mK. A fenti összehasonlításból is kiderül, hogy a kemencék feneke alatt alkalmazott hőszigetelő anyagok hőtechnikai tulajdonságai valóban kedvezőek, ezeknél jobb hőszigetelő képességgel csak a korszerű építőanyagok rendelkeznek: polisztirol hab 0,04—0,047 W/mK, üveggyapot 0,031—0,042 W/mK. Az évszázados gyakorlati tapasztalatokat tehát a korszerű tudományos mérések is igazolják. 37 KUND Ede, 1926. 27. 38 Ezeknek az anyagoknak a hőtani adatait az MSZ 04—140/2 sz. szabvány tartalmazza. 128