Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Sabján Tibor: Gondolatok az alföldi tüzelők történetéhez
formának tekinthető, melynek előfordulása a 18. és 19. századból is kimutatható. 17 Ebben az időszakban sem az anyaghasználat, sem a szerkezet nem indokolja a szögletes kemencék építését, vagy a középpárkány és a kupola alkalmazását, ezért ezeket az elemeket a korábban használt kályhás fűtés maradványainak kell tekintenünk, melyek továbbélését a reprezentációs igény segítette elő. 18 A fenti kemencék hagyományos volta mellett szól az a terminológiai gazdagság is, amely ezeket az összetett formájú kemencéket jellemzi. A Duna— Tisza közének déli részén ez a terminológia még ma is jól megfigyelhető és gyűjthető, de északra haladva már nem kapcsolódik olyan intenzitással a szögletes változatokhoz. Ennek oka abban kereshető, hogy a terület déli részén az összetett formák hagyományosnak tekinthetők, míg északabbra azt tapasztaljuk, hogy újabban terjedtek el. A terminológia vizsgálatából egyértelműen kitűnik ez a tendencia, de a szakirodalomból is kiolvashatók erre utaló adatok. SZTRINKÓ István a Duna—Tisza közének kemencéiről írja: „Figyelemre méltó tény, hogy a kör alaprajzú, csonkakúpszerű kemencét általánosan banyakemencének, vagy búbos kemencének nevezik, míg a csonkagúlaszerű kemencének nincs külön neve. A gyűjtött adatok és az irodalmi említések is összecsengenek, s így ez a tény arra utal, hogy a szögletes kemence későbbi fejlődés eredménye, melyhez még nem kapcsolódott megkülönböztető népi terminológia." 19 Hasonló megfigyeléseket tesz FÉL Edit is Dunapatajon. 20 Ezek az adatok azonban nem vonatkoznak a Duna—Tisza közének egészére, mivel Kalocsa térségétől délre mind a banyakemence, mind a búbos kemence elnevezés használatos az összetett formájú kemencékre, amelyeknek a részleteihez is egy viszonylag egységes terminológiai rendszer tartozik. Ezek a jelenségek tisztábban érthetők, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ezen a területen az összetett kemencék dominálnak, sőt a települések többségén ez a típus az egyedül ismert és épített forma. 21 Az említett területen két összetett kemenceforma figyelhető meg, melyek között sok hasonlóság van. Az egyik típus szögletes, a másik kerek alaprajzú. Alsó részük meredekebb falú, míg az erre támaszkodó felső rész erősen szűkülő, kúposodó. A két rész között keskeny váll húzódik, amely csak a kemence külső felületét töri meg, a falak belsején ez a kiugrás nem látható. A kemencék tetejét egy szélesedő kalapszerű dísz zárja, aljukat falazott padka vagy fából készült pad veszi körül. 22 A kemence részeinek elnevezése Sükösdön az alábbiak szerint alakult: a felső díszt kupaknak, kupolának, búbnak, ritkábban kalapnak hívták, a kemence közepén húzódott a váll, majd legalul a padka. A kemence és a fal közötti részt kuckónak nevezték. 23 Rémen ez a terminológia az alábbiak szerint módosult : a felső dísz neve búb volt, a kemencezugot kucónak mondták. Felsőszentivánon legfelül volt a kalap, alatta a búb, majd a váll következett, a kemencét a padka vette körül, a fal mellett volt a kucó. Bácsbokodon a követ17 SZTRINKÓ István a szögletes kemencék között nem tesz különbséget, mindegyik típust 20. századinak tartja. (SZTRINKÓ István, 1984. 441.) 18 A szögletes alaprajzú, középpárkányos kemencék szerkezeti kérdéseihez lásd: SABJÁN Tibor, 1990. 135—144. 19 SZTRINKÓ István, 1984. 441. 20 FÉL Edit, 1937. 355. 21 SABJÁN Tibor, 1990. 144. Sükösdről közöl ilyen adatokat, de a kartográfiai vizsgálatok a terület nagy részén hasonló állapotokat mutatnak. (DÁM László, 1986. 241.; BARABÁS Jenő, 1989. IV. 243. térkép.) 22 A formák részletesebb bemutatását lásd: SABJÁN Tibor, 1988. 22—26.; SABJÁN Tibor, 1990.135—144.. 23 SABJÁN Tibor, 1990. 144. kiegészítve a szerző helyszíni gyűjtésével. 121
