Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Dinnyés István: XIII. századi ház a tápiógyörgyei Ilike-parton

A kemencétől DNy-ra talált, magyar dénár (CNH I. 153.) a 12. század második felének uralkodóhoz nem köthető pénzei közé tartozik.

16 A bronz ruhacsat (9. t. 88.) legközelebbi párhuzamai az akasztó-^pusztaszentimrei (ma Soltszentimre) tatárjáráskor elrejtett pénz- és ékszerleletben találhatók. Két, egyenes keretű, ezüst ruhaesat,

17 melyek mérete és díszítése csaknem azonos, készítésük módja pedig megegyezik a tápiógyörgyei csattal. A rombusz alakú, egyszerűbb ruhacsatok jól keltezhető, legkorábbi példányai szintén az 1241—42-ben elrejtett kincsleletékből ismertek. Hasonló ruhacsatokat később is használtak.

18 A ház gödrével átvágott két sír és a padló alatti egyik temetkezés feltárása koroieghatározó leleteket nem eredményezett. Mindhárom sír földjében volt építési törmelék, tehát legkorábban a templom építésének időszakából származhatnak. A leégett házat az Árpád-korban semmi sem bolygatta meg. összegezve az időrendi adatokat: a ház a 12. század közepe után, a kerámia szerint a 13. században létesült, majd viszonylag rövid fennállás, lakottság után, legkorábban a tatárjárás időszakában pusztult el. Leletei — köztük a nyersanyagként is értéket képviselő, nagyszámú vastárgy — a házban maradtak. Ez arra utal, hogy a ház és a falu 13. századi, végleges pusztulása ugyanakkor, bizonyára az 1241—42. évi tatárjárás alatt következett be. A feltárások és terepbejárások során nem találtunk olyan leletet, ami a falu 13. századot követő fennállását bizonyíthatná. Lehetséges, hogy az Ilike két partján elterülő, egykori falu tűnik fel 1541ben „Hylyke puszta" néven, amikor a puszta fele, Szelével, Györgyével, Félegyházával és másokkal együtt a Dubraviczky család birtoka volt.

19 Az Árpád-kori falvakban a templom körüli temető — mint védett hely — a lakosság értékeinek, vagyontárgyainak őrzési helyeként is szerepelhetett.

20 A tápiógyörgyei Ilike parton feltárt ház a templom közvetlen közelében, sírok között létesült. Szokatlan helye, bőséges és sokrétű leletanyaga utalhat vagyontárgyakat tároló, őrző rendeltetésére. Védettség tekintetében elsősorban a templom és a temető szentelt voltára kell gondolnunk, mert az itteni temetőt fal vagy árok nem övezte. A ház leleteinek egy része, a használatba vett kemence, a padlón keletkezett, letaposott hamuréteg, a szalmával borított járószint arra vall, hogy házunk lakóház volt. Viszonylag rövid használata alapján nem sokkal a falu végleges pusztulása előtt létesülhetett, talán a település részleges pusztulása után. Nem szokványos helyének megválasztásakor emiatt is lehetett fontos a szentelt hely védettsége. Rendeltetésben is többféle leletanyagának egy része származhatott a falu elpusztult részéből. A járószinten szanaszét szóródott tárgyak, tárgytöredékek nemcsak az értékek összegyűjtéséről, hanem a ház leégését, pusztulását megelőző „felfordulásról" is tanúskodnak. 16 RÉTHY László a X. sorozatba tartozó típust III. Béla, Imre, II. András korába helyezte: Corpus Nummorum Hungáriáé I. Bp. 1898., 22. oldal. Mások — korábban és később — III. István pénzének tartották: HÓM AN Bálint: Magyar pénztörténet. Bp. 1916., 249, 257. Besorolása máig megoldatlan. 17 PARÁDI Nándor: Pénzekkel keltezett XIII. századi ékszerek. A Nyáregyháza— pótharaszti kincslelet. Folia Archeologica 26 (1975), 130., 8. ábra 10—11. 18 PARÁDI Nándor i. m. (1975) 136, 140, 148, 153., 11. ábra 2., 14. ábra 4., 18. ábra 1. 19 BÁRTFAI SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002— 1599-ig. Bp. 1938., 1545. sz. regeszta. 20 MÜLLER Róbert i. m. (1975), 70—72. 117