Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Dinnyés István: XIII. századi ház a tápiógyörgyei Ilike-parton

98/10. Fehér színű, kisebb fazék nyaktól fenékig meglevő részlete, nem illeszkedő, peremszegélyes töredékkel. Hiányos M.: 15,2 cm; Fá.: 9,8—9,9 cm. 12. t. 98/10. 98/11. Szürkésfehér színű, fekete foltos fazék peremszegélytől a fenékig terjedő töredékei. Hiányos M.: 20,1 cm. 13. t. 98/11. 98/12. Sárgásfehér színű, barnás foltos, hiányos fazékalj. M.: 12,4 cm; Fá.: 13,1 cm. 13. t. 98/12. 98/13. Világosszürke, belül fehér színű, nagy fazék nem összeillő fenék- és fenékszéli oldaltöredéke. Fenéktöredéken domború bélyeg — kb. 7 cm átmérőjű körben kereszt — részlete. 13. t. 98/13. Valamint 2 perem-, 5 oldal- és egy fenéktöredék. A tápiógyörgyei Ilike parton feltárt ház az Árpád-korban általános földbeásott, egyetlen helyiségből álló, méreteit tekintve nagyobb házak közé tartozik. A házsarokhoz, agyagból épített kemence sem szokatlan a korszakban.

11 A tápiógyörgyei, nagyméretű kemence falát karók merevítették. Hasonló megoldásra kevés példát

12 ismerek. Faszenek meghatározása szerint a tetőszerkezet gerendái, karói keményfából (tölgy, bükk, kőris, szil) készültek, talán a tetőszerkezethez tartozott a vadkörte ág (ÉNy-i saroknál) is. A tető anyaga részben, vagy teljesen nád lehetett. A szokatlan helyen létesített házat lakóháznak használták. Ezt mutatja a kemence belsejének átégése, a padlón keletkezett, tömör, hamus réteg. Lakóház rendeltetésre utalnak a sütés-főzés házban talált eszközei: fazekak és fazékaljak (90—94.), malomkő darabok és sótörő kavicsok (79—80.), az őrlőkőnek is használt malomkő töredék (78.). A járószintre szórt szalma maradványait a nagyobb vastárgyak jól megőrizték. A kemencefenék vékony átégése (és megújításának hiánya) arra utalhat, hogy a ház használata nem volt hosszú, sokéves időtartam. A házban folyt életnek tűz vetett véget. Az égő tető beszakadt, betemette a járószinten heverő tárgyakat és kődarabokat. A lezuhant, égő anyag okozta az É-i fal tapasztásának és a kemencefal külső oldalának vékony átégését; a járószinten fekvő sípcsont, néhány állatcsont és agyagrög megégését. E tűzben szenesedéit el a 7. sz. sarló nyele, égett meg a 44. sz. pánt egyik ága. A leletek zömét a ház járószintjén (padlón, ill. a padlót fedő hamurétegen) találtuk. Magasabban, a faszenes omladékból előkerült tárgyak közül a 11. sz. rövid kasza sérülése és talán a 90. fazék hiányossága jelzi, hogy a szántás a tárgyi emlék anyagban is okozhatott pusztulást. A tárgyak házon belüli elhelyezkedésében rendszert nem tapasztalunk. Többségük a középső és déli részen került elő. A különböző rendeltetésű tárgyak összevisszasága nem a ház leégésének a következménye. Akkor sem, ha egyes szerszámokat a tető gerendáira, rúdjaira akasztva, vagy föléjük csúsztatva tároltak (sarlók, kaszák, ösztökék). A hiányos, deformált ládavasalások szétszórtságát sem lehet a tűzzel kapcsolatba hozni. A járószinten talált kődarabok — 11 Árpád-kori házakról, összefoglalóan: MICHNAI Attila: Középkori népi építészetünk régészeti emlékei. Folia Archaeologica 32 (1981), 225—230. 12 Ete, vesszőfonatra felrakott kemencefal: CSALOGOVITS József: Népi építkezés emlékei a Tolna megyei Sárközben. Néprajzi Értesítő 27 (1935), 1., 1—2. ábra. Helvécia—Matkó, 150X130 cm-es kemence, falában vesszősor: BICZÓ Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken. Cumania 8 (1984), 194, 196, 200., 9. rajz, 16. kép. 115