Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete

BŐDI ERZSÉBET A NÉPRAJZI EMPÍRIA EGYIK KÍSÉRLETE Ikvai Nándor érdemeit alátámasztó tudományos dolgozatokban, önálló munkákban szembetűnően gazdag eredeti forrásanyag található. A forrásanyag nagy részét ő személyesen tárta fel, gyűjtötte össze a falun élő emberektől. Kevesen tudják, még a néprajzi adatok helyszíni feltárásában nagy gyakorlatra szert tett kortársak közül is, hogy Ikvai Nándor egy konkrét gyűjtési útmutatót dolgozott ki. Szaktudományunk alakulását, fejlődését és a helytörténeti múzeumok létrejöttét vizsgálni szándékozó felmérést nem kerülheti el ez a tény. A Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötetében olvasható Ikvai Nándor életrajzáról és tevékenységéről egy rövid szócikk. A következő két mondattal fejeződik be: „Publikációi a szakfolyóiratokban és évkönyvekben jelennék meg. Főmunkái Falumúzeum (Debrecen, 1961); Földművelés a Zempléni hegység középső részén (Műveltség és Hagyomány, 1967).

1 A Falumúzeum cím önmagában még nem sejteti, hogy egy komoly szándékkal megtervezett néprajzi gyűjtéshez nyújt többoldalú gyakorlati és tudományos alapú eligazítást. Nem pedig egy már meglévő helyi múzeumról szól. A tudományos megismerés kezdeti fázisaiba vezeti el az érdeklődőt, oda, ahol a cselekvést, a tudományos kérdéseket az információszerzés módja szabja meg. Ä kiadvány impresszumából megtudhatjuk, hogy megjelent 1100 példányban. A maga idejében ez a példányszám elég jelentősnek számított, ha a már működő múzeumokat, helytörténeti gyűjteményeket vesszük figyelembe. Még a falvak viszonylatában is kielégíthette a honismereti gyűjtés igényeit. Mégsem hasznosították kellőképpen. Szakmai visszhangra se talált. Amikor 1979-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke tanáraitól megbízást kaptam, hogy a z elsőéves egyetemi hallgatókat gyakorlati foglalkozásokkal készítsem fel terepmunkára, összeállítottam a közkézen forgó kérdőívek, gyűjtési útmutatók jegyzékét. Sajnos, ebből a szemléből kifelejtettem Ikvai Nándornak ezt a munkáját. A szerző ezért áldozta fel utolsó példányát. (2. kép) A főcím után én sem jöttem rá, hogy a Falumúzeum egy hasznos néprajzi gyűjtési segédletet jelent. A belső címlapon feltüntetett alcím, Néprajzi útmutató helytörténeti gyűjtőknek pedig félreérthetetlenül utalt volna tartalmára. A figyelmen kívül hagyásnak tájékozatlanságom mellett az is oka volt, hogy a bibliográfiákban, könyvtári katalóguskártyákon csak a borítólapon feltüntetett cím szerepel. Ügy vélem, azzal tisztelgek legméltóbban Ikvai Nándor emléke előtt, ha ennek a munkájának megjelölöm helyét a néprajzi munkaeszközök sorában és a szerző kívánalmait a néprajzi adatgyűjtés terén. A magyar néprajztudomány talán legmostohábban kezelt területe a mód1 Magyar Néprajzi Lexikon 2. Budapest, 1979. 625. 13