Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bodó Sándor: Emlékmorzsák Ikvai Nándorról. Ajánlás

EMLÊKMORZSAK IKVAI NÁNDORRÓL (Ajánlás) Középmagas termet, fekete, hátrafésült haj, határozott kontúrú szögletes szemüveg, sürgő és célszerű mozdulatok, energikus magatartás — ezek a jellegzetességek tudatomban összeolvadnak egy, a debreceni bölcsész egyetemen megismert személyiséggel: Iváncsics-Ikvai Nándorral. Ma sem tudom úgy Petőházát—Sopront vagy Szentendrét megközelíteni, hogy a vele kapcsolatos személyes emlékeimből valami ne késztetne csendes és egyben derűs elmélkedésre. Az a reflex, amely vele kapcsolatban egyszerre juttat az elmúlás és a csendes derű gondolatához, számomra eggyé olvad Ikvai Nándor emlékével. Tevékeny élete valamennyi állomáshelyén tartottam vele a kapcsolatot. Feleségével, Sándor Ildikóval együtt erőteljes közösségteremtő képességük volt. Jól emlékszem az egyetemi tanszékre gyakran visszajáró ceglédi múzeumigazgatóra, aki szakmai tanácsokat adott a fiatalabbaknak. Találkozásaink színtere az 1960-as évek első felében sokszor az a „kástu" volt, amelynek létrehívásában Ikvai Nándor is részt vett, s amely élelmiszertartalékaival gyakran látta vendégül a késő esti órákig az egyetemen dolgozó-kutató éhes kollégista és albérletben lakó etnográfus-palántákat. Később sokszor vendégeskedtem a ceglédi Kossuth Múzeum-beli, majd a szentendrei megyei múzeumigazgatói, s a művelődési minisztériumi dolgozószobájában. Vele a muzeológia szakmai gyakorlati kérdéseiről, gondjairól, a szaktudomány kérdéseiről mindig érdemes volt szót váltani. Természetessége, nyílt és gyakorlatias észjárása mindig segített a problémák gyökereinek feltárásában és megoldásuk módozatainak számbavételében. Könyvei, tanulmányai kiemelkedő anyagismeretről tanúskodnak. Nem véletlen, hiszen példát mutatott a fiatalabbaknak a falvakban folytatható néprajzi terepmunka fortélyaiból. Szeretett terepen gyűjteni. Könnyen teremtett emberi kapcsolatot, aminek „hasznaként" igen értékes néprajzi információkat jegyezhetett le. Munkáiból ez az originalitás, a gyűjtött anyag iránti tisztelet, a jó rendszerezettség tükröződik vissza. Különös érzéke volt a népi élet hétköznapjai során alkalmazott tárgyak világa iránt. Maradandó értékű írásokat készített a földművelés tárgyköréből, a gabonatárolók, a szénagazdálkodás, a sarlók, a csépek, a tövisboronák, a világítóeszközök kérdéseiről. Szervezőkészségét dicsérik a Pest megyei múzeumi kiadványok is. (Studia Comitatensia, Pest Megyei Múzeumi Füzetek, minikönyv-sorozat) Az évkönyv-sorozatot ő indította el, s e sorozatban egyebek mellett olyan kiemelkedő néprajzi monográfiák készültek el, mint a Börzsöny vagy a Tápió vidékét bemutató kötetek. E szakmonográfiák megszervezése is igazolja közösségteremtő (egyben alkotóközösséget szervező és egybentarto) képességét. Mióta ismerem, Ikvai Nándor mindig a magyarság legtágabb közösségében gondolkodott. Kiterjedt erdélyi és felvidéki kapcsolatai jól mutatják ezt. Jól emlékszem, milyen hévvel mesélt a szlovákiai magyar fiatalokkal közös kerékpártúrákról vagy az erdélyi magyarság ünnepein való részvételéről. Élete utolsó munkanapján egymás mellett ültünk az MTA Néprajzi Bizottságának egyik 11