Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Miklós Zsuzsa: XIII. századi nemesi udvarház Tura–Szentgyörgyparton

Fémtárgyak Mérleg A bronz, csuklós pénzváltó mérleg karja, függesztóje és egyik (ép) tányérja együtt került elő a 2. helyiség pusztulási réregéből. A másik tányér összegörbült állapotban, a közelből bukkant elő, a tanúfal bontásakor. A kar teljes hossza 196 mm. A középső tag 60 mm hosszú, legömbölyített téglatest alakú, 8x8 mm vastagságú. Középen a legvastagabb, a két széle felé kissé elvékonyodik és egészen enyhén felfelé ívelődik. A két karrészt ferde csapolással illesztették a középső taghoz. Összecsukott állapotban a két külső karrész függőleges, szétnyitva vízszintes. E két karrész a széle felé elvékonyodik és kör alakú lesz. Átmérőjük itt 4 mm. A tányérok felfüggesztésére szolgáló karikák előtt lesarkított kocka díszíti őket (ennek mérete: 5x5 mm.) A mérlegkar közepén hosszanti bevágásba illeszkedik a szegeccsel rögzített mutató vagy nyelv, amelyet lemezből kalapáltak ki, majd lecsiszoltak. Alul a karral azonos irányú a lemez, felfelé fokozatosan elvékonyodik és tű alakban végződik. Hossza 40,5 mm. A mutató alsó részébe fúrt lyukba illesztett vékony tengellyel kapcsolódik a mérleg tartója: ezt lemezből, fordított U alakúra vágták ki. Belül kissé szabálytalan téglalap alakú a kivágás, kívül lekerekített. A felfüggesztő karika kiszélesedik, sokszögű alakra formált, közepén átfúrt lyukkal. A lyuk alatt kereszt alakban 5 db pontkörös dísz látható. A mérlegtartó hossza 58 mm. A serpenyők vékony bronzlemezből, az ép példány felületén látható koncentrikus körök szerint nyomópadon készülhettek. Középen, belül egy pontkörös dísz látszik. A külső felületen karcolásnyomok figyelhetők meg. Az ép példány alja középen foltozott, és több, rendszertelen, elég mély bekarcolás van a külső felületén. Az egyik ilyen bekarcolásnál átrepedt a lemez. Mindkét serpenyőn, a perem közelében, egymástól nem egészen egyenlő távolságra 3—3 lyuk szolgál a felfüggesztésre. A belső szélt pontkördísszel látták el. A serpenyők külső átmérője 88 m, falvastagsága 0,1 mm, a fenékátmérő 55 mm, magassága 10,5 mm. (13—14. kép) A turai mérleg megegyezik az óbudai és az esztergomi mérleggel, formában, kidolgozásban egyaránt. Mérete kisebb, mint azoké; megmunkálása gondos. A méretbeli különbség ellenére, a részletek kidolgozásának azonossága alapján feltételezhető, hogy ezt is Esztergomban készítették.

18 Az esztergomihoz hasonlóan ez is tűz által elpusztított házból származik. Vaskés Több töredékes és egy csaknem ép, nyéltüskés kést találtunk. Az ép példány pengéje kissé ívelt hátú. Teljes hossza 9,5 cm. (89.2.69. — 11. kép 3., 5.)

19 Vaskulcs Két kulcs látott napvilágot az épület területén. A D-i rész pusztulási rétegéből előkerült példány füle hengeres, külső széle kicsücskösödő, egy darabból kovácsolt. Készítésmódja nagyon jól megfigyelhető, ugyanis jól látszik, hogy a szárát a meghajlított vas két összeérő oldala alkotja. Taraja téglalap alakú, híjazás nélküli. Ez az igen egyszerű kulcstípus a XIII. század első felére keltezhető.

20 (89.2.65. - 10. kép 5.) 437