Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Tari Edit: Árpád-kori templomok Cegléd környékén I.

pelyvával soványított agyag, általában jól égetettek. A téglákat formában készítették (amit több darabnál megfigyeltek, mivel az agyag éleknél kitüremkedett a keretből). Bár „klasszikus" idomtégla nem került elő, egy oldalán ferde síkkal levágott darab igen.

44 Mérhető kváderkó töredéket nem találtak. A Miklós Zsuzsa gyűjtéséből származó mérműves, lapos, szürke kis kőtöredék (VII. kép 3.) és a vöröses színű „oszloptöredék" (VII. kép 2.) gazdagabb kiképzést sejtetnek. Az utóbbi tárgyat kő szenteltvíztartó töredékének gondolom. Átmérője a körívből kiszámolva: 18 cm. Oldala és alja simára csiszolt, alján még egy kis kiugró peremet is kiképeztek. A templom használatának idejéhez érdekes adalékot kapunk a templom maradványától É-ra, 1 m mélyen előkerült profilait kótöredékből. A fehér mészkőből faragott (117 cm hosszú) feltehetőleg párkánykő készítési ideje legkorábban a XIV. század második fele lehetett, de inkább a XV. századra keltezhető.

45 Az adatok csekélysége miatt nem mondható meg, hogy milyen átépítésből vagy bővítésből származhat ez a kőfaragvány. (VI. kép) A párkánykő a Szent Vid-templom működését még a XV században is valószínűsíti. így a történeti adatokkal egybevetve a templom használata talán a XV század végén, a XVI. század elején szűnt meg. A templom körüli temető Teljesen ép sírt a leletmentés alkalmával nem találtak. A csontvázakból csak annyit tártak fel, amennyi a kutatóárkokba esett. A temetőből összesen 9 sírt bontottak ki és néhány összedobált csonthalmot. A 9 sír csak igen kevés következtetés levonására alkalmas. A megfigyelt jelenségeket ezért összefoglalva mutatom be. A sírok egy része korabeli, más része újkori ráásásoktól sérült. A sírok mélysége —100 —124 cm volt. Mivel az 1—3. sírokat az újkori beásás szétdúlta, így a 3. árokban talált 4—9. sírok stratigráfiai helyzetéről tudunk csak meg valamit. (Ш. kép, VU. kép 1.) Utóbbiak közül az 5. sír bizonyult a legkorábbinak, mivel azt három későbbi sírral megbolygatták, egy pedig részben fölé nyúlik (szám nélküli sír az árok déli végén). Az 5. sír bal oldalát vágta a 7. sír, amely a 8. sír jobb karja fölé húzódik. Tehát az 5. és 8. sírnak korábbinak kellett lennie a 7. sírnál, és lehettek egykorúak is — ezt mellékleteik igazolják. A temető sírjainál kétféle kéztartást lehetett megfigyelni: az ölbe hajlított (6. sír) és a váz mellett nyújtva fektetett karokat (1—5., 7—9. sírok). Négy sírnál az ásató koporsómaradványt figyelt meg (3., 5., 8—9. sírok). Melléklet csak két sírban volt, az 5. sírból egy kerek, lapos, díszítetlen bronzcsat, és a 8. sírból egy ezüstfejes gyűrű került elő. (УТЛ. kép 11—12.) A tápióbicskei ruhacsat jó analógiáit találták pénzzel keltezett kincsleletekben, melyek a 8. sír geometrikus ábrázolású gyűrűtípusához hasonlóan a XIII. század közepére datálhatóak.

46 Az 1240-es években, a tatárjárás miatt elrejtett kincsleletek napvilágra kerülése segítette hozzá a kutatókat több ékszertípus pontos keltezéséhez, így a fent említettekéhez is. A temető használatának alsó és felső határát a fenti anyag alapján nem lehet meghatározni. A többrétegű temetkezések valószínűsítik, hogy hosszabb ideig temette a falu népe halottait a templom köré. A templom területéről gyűjtött kerámiatöredékek között XII—XIII. századi (IX. kép 2., 7.) és XrV—

XV századi is előfordult (IX. kép 1., 3—6.). Utóbbiak a fent említett párkánykőhöz hasonlóan, alátámasztják a falu továbbélését a XV században. 394