Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Tari Edit: Árpád-kori templomok Cegléd környékén I.
Felmerül ugyan az a lehetőség is, hogy a szentély déli oldalán is lehetett ablak, de hogy erre gondolt volna az oklevél írója, annak két dolog is ellene szól: Az első, hogy az „oltár felett" megjelölés (supra altare) valószínű, hogy a szentély közepén lévő ablakra értendő. A templomok szerkezetéből adódóan az ember a templomhajó felől közelíti meg az oltárt. Feltételezhető, hogy az oltárral szemben állva nevezték meg azt az ablakot, amely a templom felezési tengelyébe esik, így a határjárás biztos kiindulási pontjának is tekinthető. Ha a szentély déli oldalon lévő ablakát vennénk alapul, akkor nincs értelme a templom megosztásának (amelyet az 1281-es átirat is megerősít), hiszen a déli fal mentén nem lehet kettéválasztani az egyházi épületet. Ez az elképzelés így nem fogadható el. A fenti szövegidézetből az derül ki, hogy a templomhajó Ny-i oldalán lehetett a templom bejárata. (Bár ha a megadott égtájak logikáját követjük, akkor ezt É-ra nézőnek kellett volna megjelölniük, de erről nincs szó.) Az Árpád-korban általánosnak a déli oldalon elhelyezkedő bejárat tekinthető, azonban nem egyedi eset az ettől eltérő Ny-on kiképzett kapu sem, pl. Kisdörgicse, Markaz, Ipolytölgyes vagy a későbbi Velemér stb. 20 A másik ok, amely ellene szól, hogy a határjárást a szentély déli oldalán lévő ablaktól kezdték volna, az az 1275-ös oklevél 1281-es átiratában fedezhető fel. Ebből ugyanis megtudjuk, hogy nemcsak a templomot, hanem körülötte a temető területét is megosztották. „Ezenkívül azt akarják még, hogy a Boldogságos Szűz templomának északi fele a temetővel és azon úttal, melyen két szembe jövő szekér elfér, a már többször emlegetett Miklósé, Mátyásé és Benedeké legyen, a templomnak és a temetőnek a másik fele pedig a Bikcsey nemeseké." 21 A bicskei határjárások sorába szépen illeszkedik egy 1390-ből származó oklevél. Ebben nem annyira a templom részleteiről, mint inkább a templom topográfiai helyzetéről kapunk adatot. A határjárást Bicske falu alsó részén kezdik az ugyanazon Bicske faluban emelt Boldogságos Szűz templom kapujától. 22 Feltehető, hogy a falu szélén helyezkedett el az egyházi épület, ez azonban még régészeti bizonyításra vár. A fenti adatok birtokában nagyjelentőségű lenne az oklevélben említett templom felkutatása és feltárása. Az okleveles és régészeti adatok összevetésétől remélhetnénk a következtetések igazolását avagy cáfolatát. 23 Minden bizonnyal ehhez a templomhoz tartozik, esetleg a templom körüli temetőből származik az a XI. századi ereklyetartó mellkereszt, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek Tápióbicskéról. 24 Az 1390-es oklevél más vonatkozásban is jelentőséggel bír. Ebben említik meg először Bicske szomszédját, Szent Vid falut, „Zentwyd" alakban. I. TÁPIÓBICSKE — SZENT VID Története Első említése 1390-ből maradt ránk. Ebből az 1390-ből, valamint egy későbbi, 1449-ből származó oklevélből a falunak Bicskéhez viszonyított földrajzi helyzete tisztázható. 25 Mindkét oklevélben a Bicskétől keletre fekvő Szent Vid felőli Füzeg halastóról szólnak. 26 1523-ban — tehát a török hódoltság kora előtti időben — Szent Vid falu már prédium és a váci püspök birtoka. 27 Pusztaként még igen sokszor fölbukkan neve összeírásokban: 1529, 1561, 1562, 1578, 1579, 1580, 1581—82, 1590 stb. 28 Szent Vid falu pusztulásáról közelebbi adatunk nincs. Vidékünkön mind a tatárjárás, mind a falupusztásodás tartós elnéptelenedést okozott. A falu neve azonban a mai napig fennmaradt. A forrásokkal egybehangzóan a helybeliek Bicskétől keletre ezt a területet Szentvidnek, vidai résznek, Szentvid hegynek nevezik. 29 (II. kép 1.) 391
