Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Miklós Zsuzsa: Árpád-kori földvár, középkori templom és temető Kerepes (Kerepestarcsa)–Kálvárián (Anyagközlés)
9. sír (körítőfalon belül) Bolygatott sír részlete. A koporsós sírnak csak a koponyája került a kutatóárokba. Körülötte gyöngyök és egy horgas ruhakapocs került elő. (9. kép 2., 10. kép 3.) (90.80.65—66.) A kidobott földből került elő még egy medalion: (90.80.27.) A préselt, ovális bronzlemez előlapján püspöksüveges, papi ornátusban álló férfialak látható. Jobb kezében püspöki bot, bal kezének környéke sérült. Körirat: S. WOLFGANG ORA PRO NOBIS. A hátlapon középen Pieta-ábrázolás. Körirat: M. DOLOROSA ... (10. kép 10.) Szt. Wolfgang az egyik legnépszerűbb német szent volt. Püspöki ornátusban ábrázolták, templommodellel és ácsszekercével. 26 A templom lebontásakor különböző használati tárgyak (főleg viseleti tárgyak) kerültek a törmelékbe. A kerámialeletek közül említést érdemel egy sárgásfehér anyagú, valószínűleg áttört díszű, sárgászöld mázzal bevont reneszánsz kályhacsempe töredék. (90.80.63.) Feltehetően késő középkori a kissé romlott anyagú ablakszem töredék is. (90.80.22.) A fémek közül legkorábbi — XIV—XV. századi — a zárt bronz pántgyűrű, amelyet kívül két vízszintesen körbefutó bekarcolás díszít. (90.80.38. — 10. kép 2.) 27 Gótikus pártaöv tartozéka volt a bronz csatvég és csattövis (90.80.35. — 10. kép 7.), valamint a préselt bronzlemez (90.80.8. — 10. kép 6.). 28 Pártát díszíthettek a bronz spiráldarabok. (90.80.9. — 10. kép 4.). 29 Minden bizonnyal XIV— XV. századi a bronz, préselt, hurkos fülű, félgömb alakú gombrészlet. (90.80.37. — 10. kép 5.). 30 Szintén késő középkori a félgömb alakú ezüst (?) gomb. (90.80.23.) A XVI. századra tehető a bronz pecsétgyűrű: Kerek, sima abroncsa kiszélesedve kapcsolódik az ovális pecsételőlaphoz. A kiszélesedett részt függőleges és ferde rovátkák díszítik. A pecsételőlap díszítése nagyon kopott. Valószínűleg egyszerű növényi motívum. A monogramnak csak egyik betűje olvasható: C. Hasonló példányok találhatók a Magyar Nemzeti Múzeumban: pl. az 1892.101.b.5., az 1911.86.269. és az 55.114.C. leltári számokon. 31 A bontási törmelékben találtunk egy meghatározhatatlan ХШ— XIV. századi (?) osztrák (?) denártöredéket (90.80.40.); a kidobott földből pedig egy 1387—1427 között vert Zsigmond-parvus (CNH П.125/а) került elő (90.80.67.). 32 A középkori fémtárgyak többsége (a viseleti tárgyak) valószínűleg a megbolygatott középkori sírokból származik. E sírokat az újkori temetkezésekkel és a templom bővítésekor tették tönkre. Az ásatáson feltárt sírok a XVII—XVIII. századból származhatnak. Legjobban a 3. sír keltezhető, a pártában talált pénzek alapján. Eszerint e sírt 1701-ben vagy utána áshatták. Miután a felszabadító háborúk után 1691-ben kezdtek visszatelepülni a lakosok a faluba, a XVII. századnak csak a legvége jöhet számításba a többi sír esetében. A falu A Pest megyei Régészeti Topográfiához eddig elvégzett terepbejárások eredményeképpen kirajzolódott a középkori falu elhelyezkedése (MRT ХШ/3. köt. 15/5, 7, 9. lh.). 33 Eszerint a XI— ХШ. században a Szilas-patak bal partjára lejtő domboldalon, a földvár és a templom alatt, mintegy 5—600 m hosszan nyúlt el a település. A késő középkorban feltehetőleg a patak túlsó partján laktak, ahol jelenleg is házak állnak. Kerepes 1148-ban szerepel először az oklevelekben: II. Géza ekkor a budai káptalannak adja Pest révjének vámját és Kerepest (tributum portus Pesth et Kerepes). 34 Györffy György hívta fel a figyelmet arra, hogy ezt az oklevelet tévesen szokták értelmezni: Pest és Kerepes révjének vámját említik, 353
