Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Miklós Zsuzsa: Árpád-kori földvár, középkori templom és temető Kerepes (Kerepestarcsa)–Kálvárián (Anyagközlés)

A dombtetőt 110—150 cm mélységig takarja a laza, bontási törmelék, amely a közép- és újkori templomfalak elbontása után maradt vissza. Az egykori templomot szinte tökéletesen elhordták; többnyire még az alapfalakat is kitermelték. Apidvár A domb erődített voltára már Rómer Flóris felfigyelt. Szerinte kettős árok és kerítés képezte az erődítést.

10 Sajnos, megfigyelését nem részletezte, így nem lehet tudni, mit értett rajta. Jelenleg ugyanis csak egyszeres védelmi vonalat lehet látni: az átvágást; a tető alatt az árkot és azon kívül a sáncot. A lakóterületet a domb folytatásától elválasztó átvágás eredetileg kb. 210 cm mély, 7 m széles, lapos aljú volt. Eredeti rendeltetésének megszűnése után a már részben betöltődött árkot is felhasználták temetkezésre. (6. kép 1.) A védett területet a templomépítésekkel, temetkezésekkel, újkori bolygatásokkal teljesen átforgatták, így a vár lakóépületének, járószintjének nyoma sem maradt (legalábbis a szondázó ásatás tapasztalatai alapján). Csupán egy alapozási árokrészlet utalhat esetleg a földvár épületére. Az I. árokban, a templom és a körítőfal között megfigyelt alapozási árok szélessége 130 cm, megfigyelhető mélysége 80 cm. (4. kép) A földvár feltehető használatának idejéből néhány lelet került felszínre: sárgásfehér, lekerekített szélű csészeperem, csigavonalas díszú fazéktöredék. Mindkettő a körítőfalon kívül, az I. árokban látott napvilágot. A sáncárok arjáról származik a két db sárgás, erősen kavicsos anyagú, befelé ferdén levágott szélű ХШ—XTV. századi fazékperem.

11 Ez a földvár — fekvése, nagysága, erődítési módja és a leletek alapján — beleillik а ХШ. században Közép-Európában oly gyakori kisméretű földvárak sorába, amelyek a birtokos nemesek családjának, anyagi javainak védelmét szolgálták. Nagy részük а ХШ. század végén, XIV. század elején elpusztult, ül. elhagyottá vált. A templom (4—5. kép) A törmelék eltávolítása után, 110 cm mélységben találtuk meg a hajó É-i és D-i falának maradványait, és az É-i falhoz csatlakozó XVIII. századi oldalkápolna falának indulását. A hajófal kőből épült, meszes habarccsal. Úgy tűnik, hogy a XVIII. századi átépítések során a középkori hajót nem bontották el, hanem meghagyták eredeti szélességében és talán hosszúságában is. így a középkori hajó hossza 16,50 m, belső szélessége 7,25 m volt, 100 cm-es falvastagsággal. Rómer és Arányi szerint a diadalív csúcsíves; a szentély megnyúlt és félkörrel záródik. Az ásatás során а П. árokban, a szentély feltételezett helyén két falat találtunk: az ÉK-i oldalon vegyes tégla-kő falazású, 100 cm vastag falat; ettől a templom belseje felé 480 cm-rel pedig egy 100 cm széles kőfalat. Előbbi az Arányi által látott XVIII. századi szentélyzáródás, utóbbi talán a diadalív részlete lehet. A középkori szentély szélességét, hosszát, záródásának alakját nem ismerjük. A hajónál — 7,25 m — mindenesetre keskenyebb lehetett. Ha az általunk talált kőfal valóban a diadalívhez tartozott, az újkori szentélyzáródást talán a középkori helyére építették. A torony a Ny-i oldalon, középen állt, sarkain 1—1 előreálló — Rómer és Arányi szerint is — tagozott támpillérrel. Az egyik, egyenes záródású toronyablakon függőleges és vízszintes pálcadíszek metszették egymást. Rómer megfigyelései szerint „a torony egyenes szemöldű ablakai közt meg a hajdani kő ülőkék láthatók".

12 348