Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
MARKOLAT Az avar kardoknak rendszerint lapos, téglalap keresztmetszetű markolatvasa a penge szerves folytatása, kialakítása tehát a pengével egy és ugyanazon alapból történt. A markolatok, hosszméretüknek a penge hosszméretéhez való aránya szerint három fő típusra oszthatók. A típus: a legtöbbször karikában végződő markolat hosszúsága nagyobb a penge hosszúságának Ve-ánál. (Ю.кер 1-3.) A/l. változat: keresztvassal felszerelt markolatú kardok: Katalógus 12., 34., 65., 71., 179. E csoport egyetlen egyenes záródású markolatú kardja a Kiszombor E.29. sírból származó példány (Katalógus 71.). Valószínűleg ide sorolandó még a Katalógus 15., 42., 64., és 140. kard is. A/2. változat: keresztvas nélküli kardok: Katalógus 37., 32., 72., 89., 120. kard. Az A/2-es változat egyetlen gyűrűs végződésű markolatú fegyvere a mandjelosi (Katalógus 120.). В típus: a markolat hosszúsága kisebb a penge hosszúságának Ve-ánál. (10. kép 4—7.) B/l. változat: keresztvassal felszerelt kardok: Katalógus 155., 159., 167, 170., 171. Két alkalommal (Tiszavárkony-Hugyin-part 39. sír, Valea lui Mihai) a markolat gyűrűben végződik. В / 2. változat: keresztvas nélküli példányok: 2., 4., 8., 16., 33., 52., 57., 62., 125., 142., 168. Valószínűleg ide sorolható még a Katalógus 51., 84. és 164. kard is. С típus: ide azokat a kardokat soroljuk, amelyeknél a markolat hosszúsága kisebb, mint a penge hosszúságának VCI-G. A két ide tartozó fegyver közül az egyik keresztvasas példány, és mindkettő kétélű. (Katalógus 11., 67.) Hosszúságuk (8, ill. 8,8 cm) alig haladja meg az átlagos tenyérszélesség mértékét (7,81 cm), 45 ezért valószínű, hogy a markolat farésze hosszabb volt a markolatvasnál. Ez azt jelenti, hogy az említett két kardmarkolat a markolattövisre felhúzott egyrészes, feltehetően henger alakú fából készülhetett. 10 esetben (Katalógus 7., 11., 15., 34., 71., 72., 119., 150., 165., 179.) figyelték meg a faborítástól származó maradványokat. Közülük 5 alkalommal (Katalógus 15., 34., 71., 72., 179.) a kardtok maradványai is észlelhetők voltak. Ez utóbbi ötből egynél (Visegrád, Duna-meder) megvizsgálták a fiimaradványt, eszerint az enyves égerből készült. (Ugyanezen kard hüvelyének anyaga magyar hárs.) A faborításnak a markolatvashoz való rögzítésére 29 adatot találtam. Ezek szerint 7 alkalommal (Katalógus 32., 62., 78., 91., 94., 125., 159.) egy, 7 alkalommal (Katalógus2., 7., 16., 57., 92., 142., 155.) kettő szögeccsel rögzítették a faborítást. További 8 esetben (Katalógus 5., 31., 51., 134., 147, 150., 171., 175.) a faborítást rögzítő szögecs kis karikában végződött. Egy két szögeccsel rögzített markolaton (Katalógus 15.) rekeszes, két további markolaton (Katalógus 65. ,84.) rozettás, két másik markolaton (Katalógus 183. és egy környei szórvány 46 ) rombusz alakú lemezes kiképzése volt a szögfejeknek, egy másik esetben pedig (Katalógus 165.) rombusz alakú lemez és hurkos fejű szögecs együtt rögzítette a markolatvashoz a faborítást. A markolat vége rendszerint egyenesen zárul. Ettől eltérő változatot 19 esetben találtunk. 16 kardon a markolat karikában végződik (Katalógus 12., 15., 34., 42., 64., 100., 109., 120., 127., 140., 160., 161., 167., 169., 174., 179.). Ennek a típusnak régebben szinte kizárólag csak nemesfém veretes példányait ismertük, újabban napvilágot látnak a szerényebb kivitelű ún. köznépi változatok is (Katalógus 12., 42., 140., 167., 169. és 174.). A két tiszavárkonyi, valamint a csengelei és a visegrádi lelet kivételével mindegyik kard egyélű volt, három esetben pedig nem maradt meg a penge (Katalógus 100., 160., 161.), de valószínűleg azok is egyélűek voltak. A gyűrűs markolatvég rendeltetése feltehetően 272
