Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

SIMON LASZLO (Arany János Múzeum, Nagykőrös) KORAI AVAR KARDOK KUTATÁSTÖRTÉNET Akadémai értekezésében Pulszky Ferenc körvonalazta először az avar kor első évszázadának régészeti hagyatékát 1874-ben.

1 Előadásában jelentős szerepet kapott az I. Iustinianos solidusával keltezhető kunágotai lelet, amely 1857 januárjában látott napvilágot. Bár eredetileg egy aranyveretes kardot is tartalmazott a kunágotai temetkezés, Pulszky nem tudta az aranyszerelékek valódi rendeltetését meghatározni, mivel azok a fegyverről leszaggatva, attól különválva kerültek a Nemzeti Múzeumba: maga a penge a lelet előkerülésekor elkallódott, megsemmisült.

2 Az ország első múzeumában egyébként ez már a második olyan ismeretlen rendeltetésű tárgyegyüttes volt, amelyről később kiderült, hogy avar kardszerelék. Az egyik darab rokona — mint utóbb kiderült — egy hármas ívű arany kardfüggesztő, vadasi Jankovich Miklós gyűjteményével együtt került a múzeumba az 1830-as években, mint ismeretlen lelőhelyű lelet. (Előkerülésének helyét nemrég Bóna Istvánnak sikerült lokalizálnia 1. Katalógus 161.) Pulszkynak tehát nem állt rendelkezésére olyan összehasonlító anyag, amelynek segítségével valós meghatározást tudott volna adni a kunágotai kardveretekről, noha hírlapi cikkekből magáról a fegyverről tudnia kellett. Ép avar kard a XIX. század végéig nem is került a Nemzeti Múzeumba, ezért alapvető megállapításokat róluk még Nagy Géza sem tehetett 1893-ban.

3 Csak a XIX. század végén, XX. század elején megélénkülő régészeti kutatások hoztak felszínre és juttattak múzeumba témánk szempontjából fontos tárgyakat. Ekkor ásták meg a gátéri, győri, kishegyesi temetőket, ekkor bukkantak felszínre a csepeli, zsámboki, páhi, nagymányoki, némedi stb. leletek, amelyek az egész avar kor történelme szempontjából fontos új emlékek voltak. Ezeknek még csak kis töredékét tudta feldolgozni Hampel József 1905-ben megjelent nagy, háromkötetes összefoglaló, rendszerező munkájában, az Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn с. könyvében. Hampel a mai ismereteink szerinti késő avar griffes-indás emlékanyagot a szarmatákhoz kapcsolta. A kiskassai, tiszaeszlári, ozorai stb. szablyákat tekintette avar kori kardtípusoknak. Ezeket a tudomány jelenlegi állása szerint a VII. század utolsó harmadára keltezzük. Hampel felfogása szerint az avar kor elején erősen hajlott szablyák, később pedig egyenes fegyverek voltak használatban.

4 Hampel után Fettich Nándor foglalkozott részletesebben az avar kori szálfegyverekkel .

5 Ez a tanulmány máig alapvető. Nemcsak a már közölt leleteket tárgyalta, hanem б maga is több újat publikált (Сока/Csóka, Csepel, Páhi, Zsámbok). Ezektől jól elkülöníthetőnek, de szintén avar korinak tartotta a mosonszentjánosi és csúnyi szablyákat, s utalt arra, hogy a hampeli II. csoport leleteinek jó részét helytelenül keltezték a szarmata korra, mivel azok avar koriak.

6 Meghatározta a hármas ívelésű függesztők rendeltetését és a kardtartó fülek alapján kul-obai és tamanyi (azaz mai kifejezéssel P263