Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
Ezek a tálak keményre égetett, szemcsés anyagból, simított felülettel vagy mázas kivitelben egyaránt előfordulnak. A simított felületűek Leányfalun egy meredekebb falú, mélyebb tálformához tartoznak. Pereme mindkettőnek egyosztatú. A nagyobb 12. típus csak belül, a kisebb 14. viszont kívül is vízszintesen simított. Analógiáik hasonlóan késői környezetből kerültek elő, pl. Carnuntum (5. periódus), Klosterneuburg, Schiltern stb. A mauterni műhelynek ez a forma a vezető táltípusa, ugyancsak simított felülettel. 120 Friesinger a formát 325/350-től egészen 488-ig keltezi. Ezen belül pedig a kétosztatúakat teszi későbbre (1981: Abb. 5.). A pannóniai anyagot vizsgálva ez a keltezés kicsit későinek tűnik. Nálunk ugyanis az V. század első felénél biztosan későbbi darabot nem ismerünk. A formán belül pedig az egyosztatúak éppúgy jellemzőek az V. század elejére, mint a kétosztatúak. Sőt a pannóniai daraboknál a típus feltűnése sem tehető a IV. század első felére, ugyanis legtöbb töredékünk a Valentinianuskorban tűnik fel. Bár az tény, hogy a forma előzményének tartható, gyűrűs peremű tálakra leginkább hasonlító darabok (agyagmázzal bevonva) század eleji rétegekből kerülnek elő, pl. Ács-Vaspuszta (Ottományi 1989: Fig. 116/28., 31.). A forma, valószínűleg római hatásra, a IV. század végén és az V század elején a szomszédos morva területen is fellép, a helyi szvéb népesség által gyártott, korongolt szürke kerámiában (Tejral 1985: Abb. 7/5.). Itt nemcsak a nálunk használatos forma élt tovább, hanem a típusnak egy helyi változatát fejlesztették ki. A jifikovicei műhely gyártotta ezeket a mély tálakat, melyeknek felső részét erősen kiálló, sűrű bordázás tagolta, peremük kihajló volt, talpuk pedig magasabb. 121 A bordák között bekarcolt hullámvonal-díszítést alkalmaztak. c) Egy kis bordázott falú tál töredéket közöl Alföldi A. Leányfaluról, a bordák között besimított hullámvonal-díszítéssel. A kép alapján az edény pereme kihajló lehetett, alsó része pedig kónikusan megtört. Valószínűleg az előbb tárgyalt, morva területen gyakori formához tartozhatott. (Alföldi 1932: XXIX/10.) 122 d) Gyűrűs peremű tál: 15. tip. (3. t.) A késő római telepkerámiában általában igen kevés kimondottan gyűrűs peremű tál található. 123 Ezek többnyire szemcsés, keményre égetett anyagból készültek. A mi leányfalui darabunk simított felületével s formájával is már átmenetet képez a klasszikus gyűrűs peremű tál 124 és a későbbi bikónikus, besimított díszítésű tálak között (1. 3. t. 16. tip.). Pontos analógiáját nem ismerjük. Egy hasonló edény Pilisszántóról került elő, belül mázas, kívül simított felülettel. 1243 e) Bikónikus tálak: 16—17— a—b—18—19. tip. (3—4—5. t.) Valamennyi besimított díszítéssel készült, a 19. típust kivéve rácsmintával, ill. a 17. tál nyakán egy érdekes virágszerű motívum szakítja meg a rácsmintát. A 19. típusú tál nyakán a besimított ferde vonalakból képzett háromszögminta alatt bekarcolt hullámvonalak és benyomkodott pontsor található. 16. típus: 3. t. Formailag ez hasonlít leginkább a 15. típusú gyűrűs peremű tálra, bár a típus az ,,S" profilú tálakból is levezethető lenne. Nyakát X mintákból képzett rácsminta díszíti. Ugyanilyen formájú és besimított rácsmintával díszített töredékeket ismerünk pl. a szentendrei táborból, Keszthely-Fenékpusztáról. 125 Hasonló, de élesebben bikónikus edényeket gyártott a tokodi fazekasműhely, szemcsés anyagból, bekarcolt hullámvonalakkal díszítve (Lányi 1981: Abb. 12.) és simított felülettel. Ezek a tokodi, illetve a Carnuntumból, Wien-Leopoldauból és Wien-Aspernből ismert simított felületű és besimított díszítésű edények inkább még ,,S" profilú tálaknak nevezhetők, bár formájuk hasonlít a mi tálunkra, de peremük jobban kihajlik. 126 Pilismaróton is van egy ilyen perem, bekarcolt hullámvonallal díszítve. 25
