Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
A kis csészék és lapos tányérok is asztali étkészlethez tartoztak. A csészéken belül egyedülálló formát képviselnek a magas talpon álló 47. és 50. típusok. (Az 50. nem mázas.) A 47. számú edénynek csak a belseje sötétzöld mázas, kívül fényesre polírozott és bekarcolt hullámvonalköteg díszíti. Peremén is bekarcolt hullámvonal fut körbe. Ide tartozik még 2 db talptöredék is (36/2—3.). Legközelebbi és a provincián belül egyedüli analógiáit Tokodon találjuk, ugyanilyen díszítéssel. Ezek szemcsés, szürke anyagból készültek, de mázas kivitelben is ismerünk ilyen magas talpat, felső rész nélkül. 57 A Rajna-vidéken, Krefeld-Gellepen találunk még ilyen edényt {Piriing 1966: Typ. Taf. 2/27). A Barbaricumban szarmata és morva területen fordul elő. A szarmata temetők kis csészéinek más a pereme. Morva területen pedig elterjedése az V. századra jellemző. Peskar szerint a carpoknál szokásos kis edényre hasonlít ez a típus. 58 A forma eredetével kapcsolatban nem feltétlenül szükséges szarmata vagy carp hatásra gondolni, hiszen a római ún. füstölőtálaknak is ugyanilyen talpkiképzése van. Bár díszítésük más, de peremük igen gyakran azoknak is hullámosra kiképzett. Ezek az I—IV. századig használatos formák voltak a provinciális kerámiában (Schörgendorger Taf. 11/152-—155. stb.). Hasonló formájú, de magas talp nélküli kis csészék alkotják a 46, 48., 48a. típusokat. A 46. díszítetlen, a másik kettőnek a pereme hasonlít a 47. típuséhoz. Ezek már elterjedtebb formák, mint a csöves talpon állók, és máshol simított, ill. szemcsés anyagból is előfordulnak (Leányfalun csak egyetlen simított típus van, 1. 51.), pl. Tokod, Dunabogdány, Ács-Vaspuszta, Intercisa, KeszthelyFenékpuszta, Dél-Pannonia, Carnuntum, Pilisszántó, Somodorpuszta, Tác stb. 59 A típus már a IV század közepén feltűnik, de a perem szélén benyomkodásokkal és hullámvonallal díszített darabok (pl. Leányfalu, Tokod, Pilisszántó stb.) ezen belül a későbbi változatot képviselik. Más provinciák területén is gyakori a IV században pl. Zeiselmauer, Gornea stb. 60 Az 52. típusú tál kicsit nagyobb az előbb tárgyalt formáknál, de elterjedése és keltezése hasonló. 61 A 49. típus tulajdonképpen nem a mázas kerámiához tartozik, de mivel vörös festéssel, ill. bevonattal készült, a díszkerámiánál kell szólni róla. A 49. kicsit nagyobb talpon álló, zömökebb forma, mint az előző kis csészék. Eredete a terra sigillata edényekre vezethető vissza. Az 53—54. típusok a házikerámiánál már tárgyalt, vízszintes peremű, kónikus falú mélyebb tálakhoz tartozhattak, bár mindkettő túl kicsi peremtöredék ahhoz, hogy a pontos formát meg lehessen állapítani. Ezeknél a vízszintesen kihajló peremű kis csészéknél a máz többnyire másodlagosan égett (9 db), a többinél főleg zöld (6 db) és barnászöld (5 db). Egy-egy sárgásbarna, barna és sárgászöld is előfordul. A 48. típus rontott, a formát tehát biztosan helyben gyártották. e) Vízszintesen kihajló peremű lapos tálak, tányérok: 59—59a., 60—61., 63., 65: tip. 11—12. t. A kis csészék mellett ez a másik leggyakoribb mázas táltípus Leányfalun. Peremükön vagy az előző csoportnál már látott benyomkodások és bekarcolt hullámvonal található (63. tip.), vagy bekarcolt egy-, ill. kétsoros hullámvonalak futnak körbe (60—61. tip. ). A 62. tálon pedig a fényesre simított peremen matt besimított hullámvonalak láthatók. Hasonlót egy carnuntumi darabon figyelhetünk meg (Grünewald 1979: Abb. 75/3.). Ebből is készleteket gyártott a műhely. Különböző nagyságban létezik. A kisebb változat szájátmérője 20—25 cm, a nagyobbé 33—38 cm. (Legnagyobb a kavicsos anyagból készült galléros peremű 64. típus.) A típus nagyon gyakori a késő római kerámiában, változatos peremkiképzéssel, pl. Tokod, Pilis16
