Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

késői változat, a II. század elejétől a közepéig volt használatos.

170 Hasonló korú (II. század első fele—közepe) a Szentes-Kistőke, 112. sír erősen profilait fibulája is.

171 E két sírt, a provinciális fibulák alapján nem lehet a II. század végére, III. század első harmadára keltezni. Nem egyértelmű ez a keltezés azoknál a sírleleteknél sem, melyeknél a kormeghatározás félkörös fejlapú {Kiskőrös, kopott, 80. évi dénárral; Szentes-Kistőke, 96. sír; Endrőd-Szujókereszt, 108. sír) és ún. „germán" (Törökszentmiklós, 9. lelőhely, 10. sír; Hortobágy-Nyírőhodály) térdfibulákon nyugszik.

172 Egyértelműen a II. század első feléből származó pannóniai síregyüttesekben félkörös fejlapú térdfibula: pl. Százhalombatta 2. és 12. sír, utóbbi zegzug vonalas dísszel;

173 „germán" térdfibula: SzombathelyRumi út, 27. sírban

174 hosszú, keskeny, alul bordázott tűtartója megegyezik sok alföldi és a hévizgyörki térdfibula (3. tábla 9.) tűtartójával. Természetesen nem állítható, hogy a felsorolt térdfibulás, szarmata sírleletek bizonyosan a II. század közepére keltezhetők, de a lehetőség valóságos.

175 A hévizgyörki 28. sír aranylemez borítású fibulája (12. tábla 1.) a II. század közepére jellemző változat.

176 Valószínű tehát, hogy a szarmata csatos, szíjvéges sírleletek egy része a kvád—

markomann háborúk előtt, a II. század középső harmadában került földbe. így lényegesen csökken a csatos-szíjvéges bokaszíj — jelenleg — legkorábbi megjelenése (Endrőd-Szujókereszt, 11. sír

177

) és a 180 utánra keltezett, szarmata csatos, szíjvéges viselet közötti hiátus.

178 A római provinciális szíjdíszítményekkel való rokonság alapján H. Vaday Andrea és Kulcsár Valéria az ún. szarmata csatok és szíjvégek többségét (kéttagúak, díszítettek) provinciális műhelyek — részben speciálisan a barbár igénytelenséghez igazodó — termékének, esetleg ezek szarmata utánzatának tartja.

m Ebbe a körbe sorolhatták volna az egytagú csatokat is, hiszen a különböző rendeltetésű, provinciális szíjdíszek, szerelékek között található hasonló csatfajta.

180 Elég egy pillantást vetni а П. század közepén, már birodalomszerte elterjedt, jórészt áttört tárgyak alkotta, П—

III. századi leletcsoportra,

181 hogy köztük és az ún. szarmata csatok, szíjvégek közötti, igen jelentős tipológiai, technológiai különbségek (pl. a változatos, áttört mintázat, plaszticitás, tengelyes csuklószerkezet hiánya a szarmata csatoknál és szíjvégeknél) szembetűnjenek. A különbözőség és a tényleges hasonlóság úgy összegezhető, hogy a szarmata csatok és szíjvégek a provinciális anyag kevésbé jellemző, kisszámú részével rokoníthatók. E jelenség magyarázatához kétségtelenül szükség volt a szarmata igénytelenséget kiszolgáló, provinciális műhelyek létének (aligha bizonyítható) feltételezésére.

ш A leginkább rokon leletek között is fennállnak kisebb különbségek. Mind a szarmata, mind a provinciális szíjvégeknél megtalálhatók a téglalap alakú, megszélesedő függesztőfülek, de a római anyagban gyakoribb, félkör, patkó alakú függesztőfül a szarmata leletek között hiányzik.

ш A kéttagú, szarmata csatok csatfejének nyúlványa többnyire téglalap alakú, vagy a szíjlemez felé kissé szélesedő, de van a római csatokkal egyező, trapézos nyúlvány is.

184 A provinciális, kisméretű csatfejek nyúlványa hangsúlyozottan trapéz alakú (előfordul ívelt oldalú és T alakú nyúlvány), s ez a jellemző a nagyobb, áttört, ún. pelta csatok (csatfejek) jelentős részére is. Egyezik mindkét leletanyagban a nyúlványok téglalapos és T alakú áttörése, a nyúlvány körvonalát követő, trapézos áttörés a szarmata leletanyagban Orgoványon fordult elő.

185 A szarmata csatok, szíjvégek díszítése

186 a római kézművesség sokféle termékén (fibulák, lemezes testű csatok) megtalálható, csak épp az áttört szíjdíszek, szerelékek változatos csoportjára nem jellemző. Az Alföldön nem nagyszámú és részben női sírokból származó

187 római szíjveretek, áttört csatok közeli rokonának a monor-csévpusztai (ma Csévharaszi) kalcedoncsat tekinthető.

188 Valóban lehet az ún. pelta csatok utánzata, de primitívnek minősíteni

189 félrevezető. A féldrágakő csiszolása, áttört kidolgozása egyértelműen magasabb rendű tudást, tapasztalatot igényelt (ezt „ismeri el" a csat arany szerelése), mint a kétrészes öntőminta használata, amivel a pelta csatokat sorozatban állították elő. Az Alföld és a római provinciák leletei között meglevő különbségek alapján nem tartható bizo165