Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

hegyikristály gyöngyre (4. tábla 11/1.) is. Jóval kisebb (A: 1,7—1,8 cm), kerek gyöngy került elő a II. század vége—

III. század közepére keltezett, Szeged—Makkoserdő, 163. sírban.

86 Még kisebbek, szokványos méretűek Alsónémedi—Faluréti domb gömb, korong, csepp alakú, hegyikristály gyöngyei,

87 az I—II. századi, pusztamonostori lelet ,,dinnyemag" alakú példánya

88 és az endrődi TI. sír gömbös gyöngye a II. század közepéről.

89 A hévizgyörki, hegyikristály gömb felületét körponccal beütött köröcskék, félköröcskék bontják meg. Hasonló megoldást egy ceglédi szórványleletnél ismerek. A színtelen, átlátszó üvegből készült, lapított gömb alakú gyöngy

90 (H: 2,08 cm, A: 2,51—2,53 cm, furat 6,5—6,8 mm) felületén 1—1,3 mm átmérőjű, ovális, félovális beütések láthatók (10. tábla 31.). A hévizgyörkiekkel egyező, nagyméretű gyöngyöket Párducz Mihály a szarmaták korai (I—II. század), keleti eredetű emlékanyaga közé sorolta, de meglétükkel a III. század közepén is számolt.

91 H. Vaday Andrea alföldi megjelenésüket a II. század elejére teszi.

92 A Fekete-tenger északi partvidékének városaiban a nagyméretű, egyszínű gyöngyök az i. sz. kezdetétől gyakoriak, nagy valószínűséggel helyi gyártásúak.

93 A fekete, gömb- és korongszerűek a II—III. században; gömbös, opak pirosak az I—III. században; színtelen (köztük halványkék), gömbös gyöngyök az I—IV. században szerepelnek nagy számban.

94 A sokszögletes, színtelen, átlátszó üveggyöngyök az i. e. IL—i. sz. I. századra keltezhetők.

95 A fibulacsüngő hengeres, opak, fehér gyöngye az I. század 2. fele—

III. század anyagában fordul elő, nem nagy számban.

96 Az igen változatos, sokszínű gyöngyök közül a hévizgyörkihez hasonló, fekete alapon egyenes és hullámos vonalban, több színnel berakott gyöngyök a II—IV. századra jellemzőek.

97 A féldrágakő gyöngyök a pontuszi városokban is importtárgyak, köztük a hévizgyörkihez hasonló nagyságú, hegyikristály gömb nincs, az alföldiekkel egyező típusok i. e. I—i. sz. II. századiak.

98 A hévizgyörkiekkel egyező, kerek, egyoldali (szűkülő), tág furatos, füstszínű, fehéres és sárgás, kalcedon gyöngyök többsége II—III. századi; a hordó alakú, kétoldali, tág furatos gyöngyök az i. e. IV—i. sz. II. században fordulnak elő.

99 Krétagyöngyök az i. e. VI. századtól használatosak, nagyobb számban I—II. századi leletegyüttesekben szerepelnek. A nagyméretű, hosszúkás hordó és henger alakú, gyakran kétoldali, tág furatos gyöngyök I—IV. századra keltezhetők.

100 A 14. sír nagyméretű, jórészt az övcsüngőhöz tartozó gyöngyeinek pontuszi megfelelői tehát elég tág időhatárok közé keltezhetők, összességében ez a keltezés megfelel a sírlelet alföldi párhuzamai korának. Egyedül a színtelen, sokszögletes gyöngyöknél nincs egybeesés, de a hévizgyörki példányok I. századiak nem lehetnek. A hordó alakú kalcedongyöngyök nálunk, a III. század első felében még használatosak voltak.

101 A késő szarmata korszak krétagyöngyei között a legnagyobb, hosszúkás hordó alakúak (4. tábla 11/3—4., 5. tábla 11/12—13., 29.) már nem találhatók meg. A szarmata, női viselet jellegzetes tartozékai a változatos méretű és alakú övkarikák.

102 A hévizgyörki 14. sír övkarikájával egyező, szögletesedő átmetszetű, bronz Övkarikák II—III. századiak.

103 A karikás öv alföldi megjelenése az I—II. század fordulójára tehető.

104 A délorosz sztyeppén már korábban, a középszarmata korszakban (i. e. I—i. sz. II. század eleje) megtalálható. Veretes változatának rekonstrukciója kapcsán Szimonyenko felveti, hogy a többnyire csat nélküli sírokban található vaskarikák az öv veretes, vagy dísztelen változatának zárótagjai lehettek.

105 A 4—5 cm szélességű, széleinél kettőbe hajtott lemezkékkel kivert, fémhuzallal „összevarrott", keskeny, keresztirányú szalagokból álló — az Alföldön tudomásom szerint ismeretlen

106 — övet Szimonyenko az ukrajnai terület sajátosságának tartja. Bizonyára szélesebb körben elterjedt lehetett, mert az övekkel együtt feltűnő, vékony huzalból sodrott, mindkét végén hurkos függesztő-összekötő tagocskák megtalálhatók az Észak-Kaukázusban az I. században, s egyetlen sírleletben az Alföldön is.

107 A hévizgyörki övcsüngő pontos képe nem rekonstruálható, nem csak a felülnézeti kép hiánya miatt. A gyöngyök furatának gondosan rögzített, sokféle állása arra vall, hogy bármilyen volt is ere160