Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
Temetkezési szokások A hévizgyörki, középkori templom alapfalai alatt feltárt sírok szarmata temetőhöz tartozhattak. Fennmaradásuk annak tudható be, hogy az alapárkok megásásakor e két temetkezést nem bolygatták meg, később az alapozások és a rájuk húzott falak óvták őket a pusztulástól. A szarmata temető más sírjai — minden bizonnyal — megsemmisültek a templomhoz tartozó, középkori-újkori temető területén. A hévizgyörki vázak ÉNy—DK-i tájolása eltér az alföldi, szarmata temetőkre mindvégig jellemző, déli (ide értve a DNy—ÉK és DK—ÉNy irányokat is) tájolástól. Nem ritka jelenség, ha a temetők 1—2 sírja a többiekével ellentétes, tehát északi tájolású. 19 Esetünkben nem dönthető el, hogy különleges véletlenként, a temető épp ellentétesen tájolt sírjai maradtak-e fenn, vagy — talán ez valószínűbb — a két sír olyan temetőhöz (esetleg sírcsoporthoz) tartozott, melyre az északi tájolás volt jellemző. 20 A hévizgyörki sírokhoz korban közeli, északi tájolású temetkezések között találhatók magányos(?) sírok (pl. Gáva-Katóhalom 21 ) és temetőrészletek. Tiszaroff-Vörös és Zytás tanya földjein feltárt 7 sírból háromnak ismert a tájolása: egy síré ÉÉNy—DDK, kettőé ÉNy—DK volt. 22 Gyoma-Egei-halom II. századra keltezett, közöletlen sírjai É—D(?) tájolásúak. 23 A hévizgyörkieknél későbbi temetkezések közül Püspökladány-Görepart északi tájolású sírjait 24 és az újhartyáni, ÉNy—DK tájolású sírt 25 említjük. Az alföldi, szarmata temetkezések közt, a II. századtól fellépő, É—D, K—Ny és Ny— К tájolású sírokat, sírcsoportokat, a tárgyi emlékanyag változásait a kutatás részben etnikai változásokkal magyarázza. Az I—II. század fordulója táján H. Vaday Andrea szerint a jazyg bevándorlás második, befejező fázisa zajlott, 26 Bóna István új, szarmata népcsoport beköltözésére gondol. 27 Párducz Mihály 160—180 táján új, a jazyggal rokon, szarmata népesség, Mócsy András a roxolánok részleges beköltözésével számolt. 28 Néhány évtizeddel későbbre, a II. század végére teszi Bóna István a Geszteréd— Poroshát—Herpály csoport népének (alánok) megjelenését a Tiszántúl É-i területein. 29 Lezárva a II—III. század változásait, a kutatás egyetért abban, hogy a III. század közepén befejeződött az aldunai roxolánok áttelepülése az Alföldre. 30 Csábító tehát a hévizgyörki, ÉNy—DK-i tájolású sírokat keletről, nemrég betelepült, szarmata népcsoporthoz kapcsolni, biztonsággal mégsem lehet. Igaz, a dél-oroszországi, késő szarmata korszak kezdetén, a II. század folyamán, a Volga-vidéktől az Al-Dunáig terjedő terület szarmata temetőiben a korábbival ellentétes, északi tájolás vált túlnyomóvá. Ugyanekkor terjedt el a sztyeppevidéken a koponyatorzítás szokása. Nemcsak a Volga-vidéken, ahol egyes temetőkben 80% fölötti arányban szerepel, 31 hanem Moldva (pl. Bokani, a sírok 40%-a 32 ) és Munténia (pl. Tírgsor, közel 50% 33 ) késő szarmata, a III. század közepe táján záruló temetőiben is. 34 Amikor a hazai kutatás a II. század közepét követő időszakban, keletről érkező, szarmata népesség megjelenésével számol, figyelembe kell vennünk, hogy az ott elterjedt koponyatorzítást — tudomásom szerint, máig — nem sikerült kimutatni az alföldi temetőkben, az V századot megelőző korszakból. Az alföldi, szarmata temetkezési szokások változatait, az emlékanyag változásait értékelve, tehát óvatosan kell kezelni az etnikai változást, mint valós indokot. Vonatkozik ez a hévizgyörki sírok szokásostól eltérő tájolására is. Mindkét sírgödör viszonylag nagy volt, bár alakjukat, méretüket nem lehetett pontosan megfigyelni. A 28. sír halottját koporsóban temették el, erre utalnak a sírban észlelt világosszürke sávok, az elkorhadt fa nyomai. A korlátozott megfigyelési lehetőségek miatt nem dönthető el, hogy a koporsó deszkákból készült-e, vagy fatörzsből vájt koporsót alkalmaztak. A 14. női sírban nem látszott fanyom, a koponya hátrabillent helyzete alapján mégis valószínű, hogy koporsós temetkezés lehetett. 35 A hévizgyörki sírok tehát, az újabb feltárások nyomán ismertté vált, I—III. századi, koporsós temetkezések számát gyarapítják. A 28. sír méreteihez közeli pl. a Tiszavasvári-Jegyző-tag, 7. sír: 157
